Paplan bekeményít

Soha ne ébreszd fel az alvó oroszlánt. :)

Játékfüggőség

Nem is olyan régen még szörnyülködtem azon, hogy az online játékoktól való függőségeket egy kalap alá vették az alkoholtól vagy drogtól való függőségekkel. Ma meg már azt veszem észre, hogy van ebben a dologban valami: egy jól összerakott online játék, legyen az bármilyen gagyi (esetünkben egy flash-alapú, böngészős játékról lesz szó) olyannyira uralni tudja az ember idejét és döntéseit, hogy végeredményben rabjává teszi a játékost.

Egy böngészős játék alapkoncepciója a következő: vásároljunk különböző tárgyakat, amikkel különböző javakat termelve azokat virtuális pénzért adhatjuk el a szintén online játékostársaknak. Az ebből realizált bevételt újra olyan dolgokra költhetjük, amelyek a játékban nagy értékkel bírnak, vagy a meglévő cuccainkat fejleszthetjük velük tovább. Ezeknek a növényeknek, épületeknek, járműveknek (vagy bárminek, amiről a játék szól) azonban jelentőségük a világon semmi nincs, hiszen alapvetően nem mások, mint rövid, pár kockából álló animációk vagy pedig sima képek. Természetesen a termelési- és egyéb folyamatokat ki kell várni: órákat, napokat kell várni arra, amíg az általunk aktivált funkció élesedik, pl. kedvenc városépítős játékomban egy órát kell várni arra, hogy a fűrésztelep legyártsa a gerendákat. Az ember viszont szereti, ha mindez azonnal történik, 1 óra várakozási idő egy játékban nagyon soknak számít. A fejlesztők persze gondoskodnak arról, hogy ha a játékos akarja, akkor pár pillanat alatt megtörténjen a gyártás: egy szempillantás alatt meglesz a gerendád, kikel a növényed, leszáll a repülőd, viszont ezért leszel szíves emelt díjas SMS-t küldeni és azon gyorsító eszközöket vásárolni. És már itt is vagyunk, az érem másik oldalán, a játék remek üzleti modelljénél, ami semmi másra nem alapoz, mint a türelmetlenségre.

Még majdnem 3 perc múlva lesz kész a gerendám...
rányomjak egy energiaitalt, hogy felezze az időt? 

Egy jól menő játéknál a fejlesztők pontosan akkor, amikor már a játékosok kezdenének belefásulni a témába, valami újítást találnak ki. Új funkciók, eddig soha nem látott plusz elemek, új feladatok, bármi belefér, a lényeg, hogy a játékos tovább üljön a játék előtt, még jobban megkedvelje azt, az élete részévé váljon és azonosulni tudjon vele, így nem fog problémát okozni neki, ha "már csak egy kicsi hiányzik, hát küldök én egy SMS-t". Sok kicsi sokra megy alapon nagyot lehet kaszálni, és nyilván a szerverek fenntartásának, a fejlesztésnek és a beleölt ötleteknek és munkának ára van, a haszon még így is jelentős lehet.

Annak idején magam is jól szórakoztam azon, ahogy életem párja több tucat fecnit ír tele azzal, hogy hány szupertrágyára meg ringlófára lesz szüksége ahhoz, hogy egy medvebarlang mellé aranymosó hollótanya XXL-t varázsoljon, manapság azonban már az én gépemen is gyűlik a fejlesztési terv nevű excel-tábla, a városkép optimális elrendezését biztosító négyzetrács, minden, ami ezzel kapcsolatos, mivel egy kicsit rákattantam erre a témára. Olvasom a fórumokat, hozzászólok, képben vagyok az újdonságokkal kapcsolatban. Kezdetben képes voltam még lefekvés előtt is kattogni, hogy reggelre flottul kész legyen minden, manapság már itt nem tartok, de jelen sorok írása közben is átkattogok 5 percenként, mert annyi alatt lesz kész egy kör szálfa és nyomni kell ki a tőzsdére, hogy elvigyék 24-ért, így én új területet tudok szerezni és még nagyobb és még jobb és még szebb lesz minden! :)

Hetekkel ezelőtt már ott tartottam, hogy a játékszenvedélyt átragasztottam egy cimborára, aki ezek szerint erre fogékony, mivel azóta folyamatosan játszik. Órákat tudunk azzal is tölteni, hogy megbeszéljük: mi hogy van, hogy kell ezt csinálni, vagy azt, hogy érdemes gyártani, fejleszteni, lepakolni, kipakolni, eladni, venni... elképesztő, amit művelni tudunk. Legalább annyira furcsán néznek ránk, mint ahogy én néztem régebben arra, aki Kacsa katáról, Aranylevelű fáról, Szuperszomszédról és hasonlókról beszélt. Most lehet röhögni nyugodtan, de 6 napi munkám fekszik abban, hogy szert tettem az alant látható három karácsonyi vityillóra és újabb 3 munkás hónap (!) pedig abban mutatkozik meg, hogy 3. szintű, fullextrás télapó-csalogató karácsonyi házikó lett belőlük, a folyamatos fejlesztések során! :) A mellette lévő kísértetkastélyról már el se mondom, mit kellett dolgozni és kattogni érte Halloween környékén... :)

Télapó-csalogató karácsonyi házikók és a kísértetkastély

Hát így, eképpen mulat a magyar az unalmas téli estéken! Csak óvatosak legyetek, mert minden online játék borzasztóan addikt és ha rákapsz, nehéz róla leszokni! :)

Bezár a bazár

A múlt héten olvashattunk arról a szakmai hírek között, hogy a Google befejezi a Google Reader RSS-olvasó fejlesztését. Nemcsak, hogy a fejlesztést fejezi be, de a rolót is lehúzza, bezárja a boltot, így a reader.google.com címen található, a webes RSS-olvasók véleményem szerint legjobbika, befejezi pályafutását. A Google a felhasználók elvándorlásával indokolja a döntését, bár én ebben is csak a Google Plus felé való terelgetést vélem felfedezni. Rendkívül rosszul érint ez engem, mert – bár az utóbbi időben kevesebb időm van ezzel foglalkozni – én nagyon jónak találtam (találom) azt, hogy az engem érdeklő hírek és cikkek egy helyre gyűjtve érkeznek, és nem kell droid módon végigkattintgatni az összes oldalt, megkeresgetve azt, hogy az utolsó látogatás óta mi került fel, mi az, amit olvastam és mi az, amit nem. Az RSS olvasóban mindez szuperül látszott, egy helyre gyűjtve. Arról már nem is beszélek, hogy nyilván Google-termékről lévén szó, Androidos kliense is van, ami valahogy nem annyira kiforrott, mint a böngészős társa, ahhoz képest jóval később is érkezett meg, de a rajta keresztül mobilon elolvasott tartalmak a böngészőben is olvasottnak látszanak és fordítva. Ráérő idejében az ember 2-3 hírt át tudott futni a sok száz közül. Úgy néz ki, hogy július 1-jével viszont bezár a bazár és lehet megint egy normális feed-olvasót keresni. Felmerül a kérdés, hogy lesz-e olyan, ami legalább ennyire jól összerakott, mint a Google Reader és legalább ennyi funkcióval bír, mint ez... Hosszú az idő, talán még a Google is meggondol(hat)ja magát.

Forrás: hwsw.hu

Aztán ugye arról is régóta szól a pletyka, hogy az MSN Live Messengernek is búcsút kell intenünk, ami mondjuk annyira nem hat meg, mert ez a platform évek óta kihalt már, legalábbis ami az én ismeretségi körömet illeti. Állandóan és megállás nélkül mindig mindenki inaktív, hiszen be kell valljuk, hogy a szoftver túl van már a legszebb évein, a közösségi oldalak terjedésével mindenki az ott elérhető, kézenfekvőbb kommunikációs csatornákra váltott át. Én csak egy ember miatt használom a programot. Azonban az MSN megszűnése azért nem borzolja a kedélyeket, mert itt a Microsoft alternatívát ajánl: használjuk a Skype-ot, mindenki átköltözik rá, oszt' jónapot. A Google Readernél azonban még csak alternatívát sem kapunk.

Egy kicsit azért ijesztő is ez a hirtelen jött bezárogatósdi, még akkor is, ha van idő átmigrálni a cuccainkat máshova bőven, július 1-ig. Csak abba gondolok bele: mi van akkor, ha a Google úgy dönt, hogy blogot már senki sem olvas, mert mindenki a fészbúkon lóg, nincs szükség a Bloggerre és bezárja azt is a francba?! Lassan 7 éve lesz már, hogy blogot írok ide, és az addig oké, hogy minden cuccomat kimenthetem innen és (talán) lesz egy másik hely, ahová meg beimportálhatom, de a kettő nem lesz ugyanaz és én nem szeretnék költözni a jól megszokott helyemről. Viszont, mivel online szolgáltatásról van szó, minden esély megvan arra, hogy a felhasználói szokások változásával a szolgáltatók hasonló lépéseket tesznek, ami végső soron az ő szempontjaikat figyelembe véve érthető, de a végfelhasználó számára mégis kínlódással jár.

Hó-show

Atyavilág, pajtások! Mi folyik itt, nemzeti ünnepünkön? Rendkívüli állapotok vannak országszerte, a keleti végen még nagyon nem is panaszkodhatunk a nyugaton tapasztalt időjárást figyelembe véve. Még akkor se, ha reggelre húsz centi hó lepett el bennünket, ami alól ki kellett ásni az egész házat, hogy meg tudjunk mozdulni. Tegnap este hol volt áram, hol nem volt (mint a mesében), minden elektromos eszköz ki- és bekapcsolt folyamatosan. A riasztók megállás nélkül visítottak egész éjszaka. A fekete kutya kifehéredett délelőttre, mert megállás nélkül a hóban caplatott. A macskát meg nem is láttuk! Van esze, nem hülye, macska! Egyébként mobilhálózat sincs már reggel óta, amitől majdhogynem kétségbe tud esni az ember. A bloggernek is offline módon kell megírnia a bejegyzését, így aztán el lehet mondani, hogy a külvilágtól minket elválasztó szakadék egyre inkább mélyül.

Kisvárosunk a hó fogságában. Tegnap még egy szem hó se volt

(3 óra múlva.) Időközben, a délelőtt folyamán, mégiscsak megjavult a mobilhálózat, feltételezem hogy ezért így március 15-én nem egy embernek kellett akaratán kívül dolgoznia. De így ez a cikk is kikerülhet a netre. :) A hó viszont folyamatosan esik, ezzel párhuzamosan viszont olvad is, szóval nem tudom mi lesz estére, de bizakodó vagyok, hogy nem leszünk a hó foglyai. Itt legalábbis. Az ország kevésbé szerencsés részein mennek a hókotrók, emberek rekedtek a hó fogságában; hiába, kicsi országunk nincs felkészülve egy ekkora méretű hótámadásra.

(2 óra múlva.) E, időközben elállt a hó. Az elektromos hálózat is stabilizálódni látszik, anyósom is megnyugszik már, mert ülve akar elaludni a konyhaasztalnál. A kutyáról odakint leolvadt a hó. A macskát viszont még mindig nem láttuk. Azt hiszem, már most minden rendben lesz, nem lehet probléma a délután hátralévő részében. Hacsak újra el nem ered a hó és a szél nem épít belőle méteres torlaszokat nálunk is... Addig lehet, hogy alszok egyet.

Hamar munka ritkán jó

Tegnap csaptam le egy (számomra) új Boci csoki különlegességre, ami lime (zöldcitrom) ízű krémmel töltött étcsokoládé. Izgalmasnak hatott a párosítás és meg kell mondjam, finom csokiról van szó, minőségi érzetet kelt az ízeknek ilyenformán való párosítása. A minőségi termék egyik ismertetőjele a csomagolás is: azt meglátva már lehet érezni, hogy mire számíthatunk azon belül. Jelen Boci csoki csomagolásával nincs is baj – legalábbis első látásra –, ugyanis teljesen normális, étvágygerjesztő, a színekkel az ízekre utaló, a márka formajegyeit megtartó műanyag csomagolásról van szó.

Étcsokis-zöldcitrom ízű Boci

Tudom, hogy legtöbb esetben semmi értelme (főként nem vagdalt húsoknál és egyéb húsipari termékeknél) elolvasni a csomagoláson az összetevőket és egyebeket, nekem azonban majszolás közben éppen nem volt más dolgom. Miközben a lime savanykás íze éppen násztáncát járta ízlelőbimbóimon az étcsokoládé kesernyés-fanyar, ámde jelen esetben a szokásosnál érezhetően édesebb ízével, kiolvastam a csomagolást, és megakadt a szemem ezen-azon. Kezdem mindjárt a jobb alsó sarokban:

Íz illisztráció

Hát, van az úgy, hogy az ember elír valamit egy blogon, de egy csoki csomagolásán? Már mégiscsak! Innentől kezdve hozzáfogtam vadászni a hibákat és még kettőt találtam, a csoki csomagolásának hátoldalán. Megtudtam például, hogy a csokiba nem krém, hanem kérm van töltve, ehun ni:

Kérmmel töltött

Az egyébként Csehországban készülő, ámde ízig-vérig magyarnak tűnő csokoládét nem csak magyarok fogyasztják, így szükség volt a termék összetevőinek, energiatartalmának és napi ajánlott beviteli értékeinek angolra fordítására is. Az angol szövegben azonban megint csak kapkodtak, a depending szót sikerült két n-nel leírni. Így még a Google Fordító se fordítja le.

depennding

Hát, három hiba egy csomagoláson azért elég szép szám. Érdekes egyébként: az ember azt gondolná, hogy az ilyen kötelező feliratoknak előre megvan a sablonja és csak a színeket, betűtípusokat írják át a grafikusok. De nem: más ízű Boci csokikon a depending helyesen van leírva (barackos-kekszesen biztosan), szóval ezt vagy újra gépelik minden egyes új csomagolásnál, vagy a cseheknek volt kiadva házi feladatba a szöveg gépelése és ők rontották kicsit a magyart, bár a helytelen angol akkor is eléggé szarvas hiba.

Nem mintha ez bármit is levonna a termék élvezeti értékéből, mert az nagyon finom. :)

(Ui.: remélem, hogy nem írtam el semmit. :))

Én és a Linux Mint

Évekkel ezelőtti próbálkozásom volt, hogy meghódítsam az Ubuntu Linuxot, de akkor nem jártam túlzottan sok sikerrel. Most azzal próbálkozom, hogy kis teljesítményű gépen hajtsam igába a Linuxot, ami jelen esetben nem az Ubuntu, hanem a Mint Linux. Elviekben valahol és valamikor ő is Ubuntu volt, de aztán kicseréltek, változtattak, optimalizáltak, így egy mentalevél-könnyű rendszer lett belőle. Valahogy mindenáron azt várom ettől az operációs rendszertől, hogy a szerény hardverhez szerényen nyúlva gyors reakcióidőkkel élménnyé tegye a kis számítógépen való munkavégzést és győzzön meg engem arról, hogy a Linuxnak igenis van helye az operációs rendszerek piacán és ne érezzem azt egy hét elteltével, hogy nekem ez nem kell. Ha sikerül neki, akkor pozitívan nézek a jövőbe, ha nem: akkor újabb 3 év múlva próbálkozom megint. :)

Linux Mint

Tesztkörnyezet
Tesztünk alanya egy Acer Aspire D250 netbook. A három éves architektúra alap kiépítésben tengeti mindennapjait: 1,6 GHz-es processzor, 1 GB DDR2 RAM 667MHz-en, 160 GB háttértár (a Linux 30 GB-ot kapott). A teszteléshez a Linux Mint 14-es verzióját használtam, jelen pillanatban ez a legfrissebb kiadás, ami egyszerűen, minden különösebb utánajárás nélkül letölthető.

Telepítés
A Linux Mint telepítéséhez egy kis csavar kellett: mivel a laptopnak nincs DVD-meghajtója, ezért egy pendrive-ot kellett megerőszakolni ahhoz, hogy a telepítőt reá lehessen kopírozni. Az UNetbootin rendkívül hasznos társnak bizonyult a kérdésben, segítségével tényleg minden extra tudás nélkül készíthető Linuxos boot-pendrive (ellentétben a Windowsok relatíve bonyolult pendrive-ra pakolásával). A telepítés maga kb. fél órán keresztül zajlott ezen a gépen: felismerte, hogy Windows 7 lapul a számítógépen, telepítette magát mellé másodlagos operációs rendszerként, de természetesen az indítandó operációs rendszer kiválasztásánál már maga a Linux áll a sor elején. Az első indítás után telepítettem a frissítéseket és a nyelvi csomagokat is, amik kb. egy újabb fél órát vettek igénybe, ezt követően pedig birtokba vehettem magát a rendszert.

Első benyomások
Legelőször feltűnik az akkumulátoros üzemidő rendívül kedvező növekedése. Ugyan a rendszer maga legtöbbször 1 óra 45 percre saccolja be az üzemidőt, nem túl intenzív használat mellett ez simán 2 óra fölé megy. Erőteljes, fél óráig tartó, teljes képernyőn futó flash játék WiFi-kapcsolattal Windows alatt az akkumulátor 60%-át elviszi, itt ez 32% volt. Ez mindenképpen pozitív. Legalább annyira, mint az üresjáratban 2-3%-os processzor-kihasználtság és az elfogyasztott, mintegy 150 megabájt memória, amit Windows alatt (aktív víruskeresővel, mondjuk) sem sikerült 580 megabájt alá szorítani a legpuritánabb megjelenítési móddal sem.

Mobilnetes tapasztalatok
Hogy a véletlenek összjátéka, vagy sem, nem tudom, mindenesetre Linux alatt sikerült egy internetes fórumban való aktív keresgetést élvezhető keretek között lebonyolítani úgy, hogy mindössze egy 64kbps sebességű mobilnetes kapcsolat állt rendelkezésre, kissé szakadó térerő mellett. Télvíz idején, amikor a fák lombjai megritkulnak, mindig jobb az elhagyatott, mondjuk úgy: árnyékolt területeken lévő mobilnetes kapcsolat, de ez a Windowshoz képest sokkal jobbnak bizonyult, persze azt nem tudom megmondani, hogy vajon tényleg a kapcsolati sebesség, az optimalizált Chromium böngésző, vagy csak a Linux ereje volt a dolgok hátterében. Mindenesetre a szenvedés, ami a mobilnettől a már említett árnyékolt helyen Windows alatt teljesen „megszokott” volt, elmaradt.

Pár nap után
Folyamatos tesztelésnek vetettem alá a Linuxot: 4 napon keresztül többször volt hosszabb és rövidebb időre bekapcsolva a számítógép és állandóan hibernálással meg készenléttel kapcsoltam ki. Készenlétből olyan rövid idő alatt kapcsolt be, hogy az volt a gyanúm, hogy talán le se állt a számítógép, csak a képernyő volt kikapcsolva. De nem, a gép valóban alvó állapotban (vagy ahogy a Linux Mint hívja, felfüggesztve volt.) A hibernálás is gyorsabban működik, mint Windows alatt, bár itt csak 1-2 másodperces különbségeket lehet mérni. Azért mégis más, mert nem töltöget rögtön a gép a hibernálásból való visszatérés után, hanem csendben várja, hogy történjen valami, így a munka sokkal gördülékenyebb. Már most ott tartok, hogy nem vagyok biztos benne, hogy ez az oprendszer ennyire jó erre a kis gépre, és nem értem, hogy eddig miért nem volt telepítve... Azt azonban továbbra is nehezen tudom megszokni, hogy egy szövegmezőbe kattintva nem jelöli ki annak tartalmát, folyamatosan nyomkodni kell a CTRL-A-t. De lehet, hogy van erre valami módszer, csak még én nem jöttem rá. (Később rájöttem, dupla kattintás.)

Ami nem jött össze
Gondoltam, ha már ilyen jól összebarátkoztunk, semmi akadálya se lenne annak, ha a frissen összegyűjtött dolgaimat egy projektoron mutatnám meg a nagyközönségnek. A Linux szuperül fel is ismerte, hogy Benq projektor van a számítógéphez csatlakoztatva, majd megkérdezte, mit is szeretnék tenni: saját kijelzőt használni, a projektort használni, vagy a netbook képét egyszerre mutatni a kijelzőn és a projektoron is. Én ez utóbbi választottam, mire válaszul egy bazi nagy fekete képet küldött a projektorra, a kijelzőre pedig egy félig elkészített ablakot. Innentől kezdve az egérmutató mozgása szépen látszott a projektoron, de a tényleges képből semmi sem látszott. A kijelzőn maradt a félkész ablak, nem maradt más hátra, mint a leállítás Power gombbal.

Miután a Windowsos cuccaimra szimbolikus linkkel hivatkoztam a /etc/fstab állomány szakszerű szerkesztgetése után, a Linux minden egyes indulásakor az eszköz csatolási hibáját jelenítette meg abban az esetben, ha a Windows hibernálva volt. Értem én a védelem célját, csak nekem ez mégsem volt megfelelő, így visszaállítottam az eredeti állapotot. Most, úgy néz ki, jól működik és nem variál a csatolási pontok inkonzisztens volta miatt, hogy ilyen szépen fogalmazzak. :)

Mindent összevetve
Azt kell mondjam, hogy a Linux Mint beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Nem panaszkodott és nem akadozott a gépen, stabilan tette a dolgát, és ami egy ilyen kis teljesítményű számítógépnél fontos: mindezt nagyon kevés lemezművelet mellett tette. Tehette, hiszen sokkal több szabad memóriát hagyott magának, mint a Windows, így hatékonyabban tudta végezni a dolgát. Mindennapos használatra: internetezésre, egyszerűbb dokumentumok készítésére, zenehallgatásra tökéletesen megfelelő társ, komolyabb munkákat meg egy ilyen kis laptopon amúgy se végez az ember a korlátozott erőforrások miatt. Felismerte a hálózatokat, a hardvereket, telepített mindent automatikusan, ami szükséges. A rendszer lelkébe ásni itt már kissé érdekesebb, több szakértelmet kíván, de átlagos felhasználó úgysem fog belemászni. Leszámítva pár olyan dolgot, ami csak a Windowsos megszokások miatt nem tetszik, tökéletesen megfelelő, még asztali PC-n is megállná a helyét azoknál, akik nem kimondottan játék-mániások, ahhoz ugyanis (emuláció ide vagy oda) Windows kell.

Mindig csak a játék

Holnapra várható az új Tomb Raider megjelenése, így aztán ma még szabad az estém, holnap már egészen biztos, hogy nem lesz az. Mint fanatikus fogok sorban állni a szoftverüzlet előtt kígyózó sorban ;) és várom, hogy végre megkaparintsam az áhított játékot. Vagy nem pont így lesz, de a lényeg, hogy valahogy holnap hozzá kell jutni a játékhoz és éjt nappallá téve kell átverekednem magam az új kalandokon.

Holnap...!

Egyébként is túl sokat játszom mostanában, aminek meg aztán semmi látszatja nincs. Viszont telik vele az idő piszkosul. Mobilon most nagyon megy a Hill Climb Racing, ez a játék annyira jól sikerült, hogy nem lehet letenni, folyamatosan nyüstölöm a telefont, ami meg merül, mint állat, de akkor is, még egy pályát, csak még egyet meg kell csinálni. Néha még szünetben is játszom. Amúgy meg a többi gép előtt töltött időben a régebben már említett böngészős játékokkal játszom, mert arra jut idő, meg mindig kitalálnak valamit a fejlesztők, hogy a számítógép elé csábítsák az embert. Most pl. az általam gondozott városban is megjelent a tűzoltóság és folyamatosan tűzeseteket oltok, amikből értékes érméket kapok, amik még értékesebb nyereményekre válthatók be. Állandóan be vagyok jelentkezve, hátha éppen akkor üti fel a fejét egy-egy tűz, akkor csap le a hurrikán, vagy következik be bármi, amitől megmenthetem a lakosságot, így jutva előrébb a játékban.

Gyönyörű tűzoltóságom – a biztonság érdekében

Egyébiránt pedig, ha minden kötél szakad, itt van a Cities XL, amire nincs annyi időm, amennyi jó volna, ha lenne, mert mire odajutok, hogy újra játsszak vele, hát a felét elfelejtem annak, amit a tutorialokban tanultam, de sebaj: egyszer majd eljön a kánaán és ezzel is tudok játszani az összes többi játék mellett. Arról meg már nem is beszélek, hogy van egy kalandjáték, amit elkezdtem, de hetek óta nem játszom vele és a Diffy 3 fejlesztése is megtorpant a 62. szinten, de előbb-utóbb majdcsak jut mindenre egy kevés idő.