Kálvária egy papírért

Azt hiszem, itt az ideje, hogy röviden összefoglaljam, min kell nap mint nap keresztülmennem azért, hogy jogosan megérdemelt okiratomat kézhez kapjam. A történet onnan indul, hogy nem is olyan régen, mintegy 8 hónapja lezáróvizsgáztam. Parázs teljesítményem megkérdőjelezhetetlen volt, ám az ezért kapott diplomát nem állt módomban akkor átvenni, mivel a sokak által átkozott nyelvvizsga-bizonyítvánnyal akkor még nem rendelkeztem. Később azt is megcsináltam, ahogy kell, majd december 22-én befáradtam Óbudára, hogy leadjam ezt az okiratot. Ott leginkább egy 30 napos várakozási időt emlegettek nekem. Jó munkához idő kell (rosszhoz meg még több), ezért beletörődtem, hogy legkésőbb január 22-re válhatok újra diplomás emberré. Telefonszám meghagyva, telefon bekapcsolva, mégsem történt semmi heteken keresztül.

Ekkor telefonáltam először a tanulmányi osztályra. Volt egy kis hűha, meg hogylehetaz?, de utána be kellett látniuk (meg nekem is), hogy nemhogy nincs kész a diplomám, de annak elkészítéséhez még hozzá sem fogtak. Ekkor azért némiképpen morcos lettem, de mivel a legtöbb hivatalos papíromat hasonló eljárásrendben kaptam meg, mondhatni nem is foglalkoztam vele. Igaz, hogy a suliban már be kellett volna mutatni ekkorra a diplomámat, de ez ugye az én problémám, őket vajmi kevéssé érdekelte.

Mi sem támasztja ezt alá jobban, minthogy jövő heti érdeklődésemkor engem kapcsoltak egy másik helyre, ahol közölték velem, hogy ha készen lesz majd értesítenek, viszhall. Így amikor letettük a telefont, pislogtam csak. Amikor egy újabb hét eltelt, megint telefonáltam és újra elmondtam ki vagyok és mit akarok. Mindent végig soroltam, majd jött a kérdés:

- Ön kecskeméti?

Nem, mondom, csak az első K betűje stimmel, szóval ezen még dolgozni kell. Mivel a Neptun-kódom (amivel 4 féléven keresztül azonosítottak engem) és anyám neve nem volt elegendő a pontos beazonosításomhoz, ezért megkértek engem arra, hogy juttassam el hozzájuk a szakdolgozatom angol címét, így egész biztos, hogy az én nevemre állítják majd ki a diplomát. Kicsit meglepett engem, hogy az előbbi adatok nem elegendők ahhoz, hogy kiderüljön, ki is vagyok, de elküldtem a dolgozat angol címét. Két hétig csak a "Jövő hétre elkészül" című örökzöldet húzták a vonal másik végén, amikorra is az asztalra csaptam immáron a hatvanadik napon és kértem, hogy mielőbb és hogy tulajdonképpen azonnal mostmár.

- Értesítenek végre, ha elkészül? - kérdeztem.
- Inkább Ön telefonáljon.

Fullextrás kiszolgálás. Telefonáltam majdnem egy héttel később.

- A diplomája elkészült - közölték hűvösen.
- Remek. Mikor vehetném át?
- Ja, hát úgy még nincs kész. Ugyanis ezeket az iratokat a dékán úrnak is alá kell írnia.

Ekkor pattant el valami bennem. Meg kellett kérdeznem  a lehetetlent:
- Hölgyem, tudna nekem egy pontos időpontot mondani, amikor végre megkaphatnám a diplomám?
- Hát pontos időpontot semmiképpen sem tudok ígérni Önnek. A dékán úr nagyon elfoglalt.

Abban maradtunk, hogy jövő héten telefonálok újra. Ennek ellenére valami hihetetlen dolog történt másnap: csörgött a telefon és a fülembe dúdolták, hogy most aztán öröm, s vigasság, elkészült a diploma teljes mértékben, mehetek azt a következő héten átvenni. Hát itt tartunk most, kérem, a nyelvvizsga leadását követő 68. napon.

Arról, hogy melyik adat nem stimmel a diplomán, az átvételi procedúra után beszámolok. :-)

Káposztából káposzta

A biológia csodálatos tudomány. Megérthetjük a körülöttünk zajló dolgok mibenlétét és felfedezhetjük, amint az élet apró jelei újra és újra a felszínre törnek. A krumpli kicsírázik a zsákban, csakúgy, mint a hagyma. A rég elfeledett és félredobott virágcserép cserepesre száradt földjéből évek múltán kikel valami, ami addig is benne volt, vagy csak éppen belefújta a szél. 

Mai exkluzív biológiai szuperlátványosságunk csak itt és csak Önöknek: a karácsonyi salátába bele nem aprított fél vöröskáposzta annyira unatkozott a félhomályos kamra polcán töltött álldogálás közepette, hogy elkezdte kinöveszteni saját magát saját magából.

Láttatok-ë mán ilyet?

Hihetetlen korban élünk!

Cigi-e az e-cigi?

A dohányzás egyre több helyen történő tiltásával előtérbe kerülnek a dohányzást imitáló berendezések, amelyek perpillanat nem számítanak dohányterméknek. Itt most a manapság elterjedőben lévő elektromos "cigarettákra" gondolok. Ezek az eszközök, kiépítéstől függően, némiképpen vissza tudják adni a dohányzás élményét, így tulajdonképpen bárhol használhatók, csak jó ízlésünk szab határt annak, hogy mikor pöffentünk rá a belőle áradó gőzre. A kifújt, csak látszólag füstre emlékeztető anyag nem büdös, nem zavarja a többieket. Esetleg annyi lehet furcsa, hogy megszokjuk az ilyen eszközökkel szipákoló embereket, de úgy gondolom, hogy ez csak idő kérdése: a dohánytermékek ára egyre inkább emelkedik, ezért virágkorukat élik az ezzel foglalkozó vállalkozások. Komplett szettek, alkatrészek, folyadékok árusítása zajlik országszerte és az interneten.

Miből is áll egy elektromos cigaretta? Az elektromosságról minden esetben egy akkumulátor gondoskodik, ami ártól és minőségtől függően lehet jobb és rosszabb darab. Egy aktívan dohányzó, egy doboz cigit egy nap alatt elrántó embernek legalább 1000 mAh-s akkumulátorra lesz szüksége, ezzel kb. kihúz egy napot, töltés nélkül. A cigi többi része egy porlasztóból és patronból áll: ezek számos kiépítettségben kaphatók, több fajtája létezik, mindenkinek magának kell megtalálni az ízlésének megfelelőt. Vannak egybeépített patron+porlasztó kombók, vannak külön létező darabok is. A patronba töltjük a folyadékot, ami a dohányízűtől a vanílián át a joghurtos eperig mindenféle ízhatásban megtalálható. A porlasztó azért felel, hogy a cigi "szívásakor" a folyadékból sűrű gőzt képezzen, ezzel adva vissza a dohányzás rituáléjának élvezetét.

Mai interjúnkban volt láncdohányosokat kérdeztünk arról, hogy milyen is ez az e-cigi, segíti-e a leszokást, kevesebb cigit szív-e mellette az ember vagy éppen egyáltalán el tudja hagyni azt. Tibor és Klára fedőnevű beépített ügynökeinket kérdeztük meg a tárgykörben; lássuk, hogy miket válaszoltak száguldó riporterünk agyafúrt kérdéseire.

– Hány éve cigizel és hány cigit szívtál naponta, mielőtt elkezdted használni az elektromos cigit?

Klára: 10 éve cigizek és kb. 30 szál cigit szívtam el egy nap alatt.
Tibor: 8 éve dohányzok, naponta átlagosan 7-8 szál fogyott, de a hétvégéken nem ritkán előfordult a napi egy doboz is.

– Hány cigire sikerült csökkenteni az elszívott igazi cigik számát az e-cigi mellett?

Klára: Olyan 6-7 szálra.
Tibor: Ez nagyon változó; van olyan, hogy egy hétig egy szálat se szívok, utána meg egy héten elszívok max. 10 szálat.

– Milyen elektromos cigit használsz?

Klára: eGO márkájú akkumulátor, Bud Sapphire patronnal és Marlboro VG-alapú folyadék (18mg-os).
Tibor: eGo Spectrum akkumulátort használok BUD Sapphire integrált patronnal. Ez a második patron amit próbálok. Az első Joye 510 dupla fűtőszálas integrált patron volt, de a BUD sokkal kényelmesebb.

– Mennyire hasonlít az e-cigi által keltett érzet az igazi cigi hatásához?

Klára: Teljes mértékben, csak a cigi fizikai megjelenése másmilyen. Furcsa, hogy nem ég, de hamar meg lehet szokni. Ehhez persze olyan folyadékot kell választani, aminek az íze hasonlít az eredeti cigiére.
Tibor: Hát igazából semennyire. De ha mindenáron hasonlóságot akarunk keresni, akkor az a nikotintartalom. Megvan a torokkaparó hatása és ha erősebb nikotintartalmú löttyöt használunk, akkor az bizony rendesen mellbe vághat :) Az egyszerű dohányízű löttyök sem hasonlítanak a hagyományos cigi ízére, ugyanis ebben nincs semmiféle adalékanyag, nincs papírba tekerve.

– Szükségét érzed igazi ciginek is az elektromos mellett?

Klára: Igen. De csak a megszokás, miatt, szerintem. Az sem volna rossz, ha egy idő után az elektromosat elhagyhatnám és elég lenne csak az a pár szál igazi cigi. Mert még mindig dohányosnak érzem magam: azért nem a rendes cigit akarom letenni, mert én nagyon szeretem a cigizés szertartását, azt a pár perc kikapcsolódást.
Tibor: Nem érzem szükségét de néha jól esik a dohányzó ismerősökkel elszívni egy cigit :)

– Mennyivel kevesebbet költesz havonta cigire?

Klára: Sokkal. :-) Jelentősebben kevesebbet költök. (Kb. egyharmada.)
Tibor: Soha nem számoltam hogy havonta mennyi megy el, de kb. 12-14 ezer forint volt. Az e-cigi fenntartása nekem maximum 4000 forintba kerül így tehát +8000 a pénztárca javára :)

– Hány ml folyadékot használsz el egy hónap alatt?

Klára: kb. 25 ml folyadék elég.
Tibor: 30-40 ml.

– Mit tanácsolnál annak, aki most akar elkezdeni elektromos cigit használni?

Klára: próbáltam olcsóbb elektromos cigiket is, amik tényleg hasonlítanak az igazi cigire, de nekem csalódás volt. Mindenképpen megéri minőségibb darabot választani, nem baj, ha nem "cigiszerű" a fogása, hamar meg lehet szokni és sokkal jobban hasonlít az élmény az eredeti cigizéshez.
Tibor: Mindenképp érdemes kipróbálni. Aki akar le tud szokni enélkül is, de nem is ez a fő szerepe számomra. Úgy gondolom, hogy az e-cigi bizonyos idő után hobbivá növi ki magát és mindig próbálgatni fogunk különböző patronokat és különböző ízeket. Előfordulhat, hogy arra vetemedünk, hogy saját magunknak keverjünk löttyöt.

Köszönjük interjúalanyainknak a kimerítő elemzést!

Élet a buckák között

Na, kéremszépen, az idei február első hóhulláma végigsöpört kicsiny hazánkon. Mit ne mondjak, kaptunk belőle rendesen, bár közel sem esett annyi, hogy ellehetetlenültünk volna. Emberségesen küzdöttem a lakókörnyezetünket ellepni kívánó hó ellen, lapáttal! A hétvége első napján pustolt a hó rendesen! (Élvezettel használom ezt a nem is olyan rég tanult műszót, hogy pustol, eddig egyáltalán nem ismertem.)

Fújja, söpri!

Nomármost volt gond, éppen elég: hiába lapátoltam meg söpörtem, egy órán belül nyoma sem látszott, mivel a szél intenzíven a tetőről is sodorta lefelé a havat, illetve a félredobott kupacokat újra visszahordta a járdára.

Tetőről lepustolja a mocsok!

Aztán a mai délelőttre megállapodott egy kicsit a hóesés, így volt lehetőség megcsodálni a hó munkáját, valamint a tegnap óránként-másfél óránkét esedékes lapátolásból is lehetett egy kicsit spórolni a következő körre.

Ez eredendően egy szalonnasütő, téglából

Gabi bátyám alig látszik ki a hóból munka közben!

Bizony, nincs még vége! A következő hét elejére újabb hullám jön, amiből lesznek akkora hófalak, hogy egész pofás kis téli labirintust lehet bennük kialakítani. A macskánkat a hóhullás kezdete óta nem láttuk, reméljük, hogy nem egy bucka alatt lett belőle jégtömb, hanem volt annyi esze, hogy meghúzza magát valami fészerben, főleg így a mínuszok idején. Hozzá kell tennem, akkora a hó, hogy ha szegény jószág netalán haza akarna jönni, akkor sem tudna, mivel elveszne a fagyos csapadékban. (Konkrétan az udvaron kb. kétszer olyan magas hó áll, mint a macska maga, így ha nincs a mellyire hókotró kötve, akkor ott marad, ahová bevackolta magát.)

Úgy néz ki, hogy fagyszünet nem lesz a munkahelyen, pedig talonban volt, így holnap fél hétkor ébresztő, opcionálisan hólapátolás, utána pedig irány a munka! Váóóó.

Támadnak az aggok, hó lesz

Ma beléptem kenyérért kedvenc kisboltomba és hirtelen meg is álltam a bejárattól nem messze. Hatalmas volt a forgalom. A kenyeres szekrények szomorúan mutatták üres polcaikat, a pult előtt pedig kizárólag hatvan év feletti hölgyek tartózkodtak, üres bevásárló kosaraikat szorongatva. Olyan számban voltak jelen, hogy még egy mosóport és étkészletet ajándékba ígérő termékbemutatóra sem mennek el talán ennyien. Hallottam, hogy különböző hírek terjednek futótűzként közöttük, másodpercek alatt:

– Ú'llëhet, mámma mán nem is lëssz kënyér! – riogatta társait egyikük, mire a pult mögött álló kiszolgáló személyzet megnyugtatásul közölte, hogy nem kell aggódni, lesz kenyér.
– Azt mondják, öt percen belül itt lesz mán – mondta egy másikuk.
– Nekem az előbb tizenöt përcët mondtak – replikázott egy harmadik.

Erre aztán általános felbolydulás lett úrrá mindenkin, mire a kiszolgáló személyzet újabb közleményt olvasott be, mely szerint a kenyeret szállító, szebb napokat látott teherautó úton van, meg van rakva válogatott pékáruval, de sajnos a pontos érkezését nem tudják megmondani.

Nagyobb a felvásárlási láz, mint kétnapos ünnepek előtt szokott. Akkor ugyanis bevált gyakorlat, hogy az emberek mindenből ötször annyit vesznek, mint szükséges, mivel egy napig zárva lesz a bolt, utána pedig kidobják a megvásárolt mennyiség felét. Most a hétvégére jósolt extrém hóhelyzet miatt növekedett meg így a kedv mindenféle alapvető élelmiszer felvásárlására (vagy legalábbis ezt gondolom). Még jó, hogy én reggel hatkor mentem és az összes kenyeret jó előre megvettem. :)

A hóhelyzetről annyit, hogy az Időkép információi szerint az alant látható képnek megfelelően alakul a hóhelyzet, tehát hetven centis havaktól vélhetően idén sem kell tartani.

(C) idokep.hu

Lapátolunk egy kicsikét, aztán majd lesz valahogy.