Oldalak

2011. június 24., péntek

Halolaj

Tegnap kikapcsolódásképpen tasakos borsólevest főztem. Mondom, majd én aztán meglepetést csinálok itten a konyhában, e. Ugye ez alapvetően szárított termék, hát hogy is mondjam: van benne borsó, de inkább a "nem jellemző" tartományban. Még szerencse, hogy a háztartásunkban mindig fellelhető kilószámra a fagyasztott borsó, így megküldtem kissé, hogy intenzív és tartalmas levest kapjak, meg tényleg borsóleves legyen a borsóleves. Várom, hogy forrjon a víz, közben olvasgatok. Ilyet írnak a csomagoláson: nyomokban tartalmazhat tejet, tojás, szóját, halat. Ë? Halat? Próbáltuk itt megfejteni az én drágámmal a délután folyamán sms-vihar formájában, hogy hogy tartalmazhat egy borsóleves nyomokban halat? Megnyugtatásul ilyeneket találtam ki, hogy biztos a halászlépor-gyártó gépsor mellett készül a borsólevespor, de ezt azért olyan nagyon én sem hittem el, pedig nagyon jól hangzott. Végül nem fejtettük meg.

Eljött a leves elfogyasztásának ideje. Finnyás fajtánkból adódóan végig azt keresgettük evés közben, hogy mikor találunk szálkát, vagy pikkelyt a leves összetevői között. Végtére is – ha keresel, találsz – kedvesemnek sikerült egy apró foszlányt találnia a levesben, ami a legjobban halfarokra hasonlított, de már akkor gyakorlatilag az összes fűszert hal-alkatrésznek találtuk. Nem is fogyott el a leves, pedig igazán nem főtt belőle sok.

Este hozzáfogtunk művelődni és a Discovery Channel "Hogyan készült?" című műsorából sikerült két olyan epizódot kifogni, amit eddig még nem láttunk. Öröm ez, általában nem sikerül. Figyeljük ott az esztergák és különböző mechanikák ritmusos táncát, közben megéheztünk. "Vacsorázzunk?" - röppent fel a kérdés a 28 fokos légben. "Aha, még ezt nézzük meg, aztán majd eszünk". A biodízel előállítása következett, amelyben megtudtuk, hogy hogyan gyűjtik össze az éttermek a használt olajat (gyakorlatilag valami felesborsó-főzelékhez hasonló állapotban ítélik már nem használhatónak), ehhez hogyan adnak a biodízel-gyártók marhabőrből lefejtett faggyút, mindezt szép részletesen bemutatva, majd hogyan szivattyúzzák át az egész trutyit ide és oda, míg végül biodízel lesz belőle. Hát blöe. "Inkább most ne vacsorázzunk...!" - erősítette meg egy gondolattal a bennem is felsejlő elképzelést életem párja.

Így fogyókúrázik a magyar, hallal és olajjal.

2011. június 20., hétfő

Érdekes adatok az 1111-ről

11 érdekes adat az 1111-es számról:

  • 1111-ben Magyarország uralkodója I. Géza fia, Könyves Kálmán volt.
  • 2007. február 17-én 1111 millió forintot lehetett nyerni az ötöslottón, de ezt senki nem vitte el. Másfél hónappal később, március 31-én nyert a szerencsés egy ennél nagyobb, 1789 millió forintos nyereményt. Megérte várni. :)
  • A Maros-bükk 1111 méter magas.
  • 1111 a négyzeten egy igen szép palindrom (visszafelé is ugyanúgy olvasható) számot ad: 1234321.
  • Az 1111 Reinmuthia a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida.
  • 2008-ban adták át az M7-es autópálya Balatonkeresztúr-Nagykanizsa közötti 37 kilométeres szakaszát. Ezzel Magyarországnak éppen 1111 kilométernyi autópályája lett. (Azóta körülbelül plusz 200 kilométer került építésre.)
  • A Thozoo naplójának oldalait 1 hónap alatt megközelítőleg 1111 alkalommal töltik le.
  • Bulgáriában nemrég 1111 méteres padot készítettek, ami több mint kétezer embernek kínál ülőhelyet.
  • 1111 a fél bájton ábrázolható legnagyobb szám, értéke tízes számrendszerben 15. Ez az oka annak, hogy a régi DOS-os rendszerek csak 16 különböző színt (0-15) és 8 különböző háttérszínt (0-7) tudtak megkülönböztetni. Ez összesen 7 bit, a maradék 1 bit a villogó szövegeknek volt fenntartva (ha a bit értéke 1 volt, a szöveg villogott, ellenkező esetben pedig nem). Így összesen 8 bit=1 bájt volt a színek tárolására szolgáló tárhely egy karakter esetén.
  • A magyarok 1111 éve hódították meg a Dunántúlt.
  • Idén, november 11-én délelőtt a digitális órák egy egész másodpercig 11-11-11, 11:11:11-et fognak mutatni.
Önök a Thozoo naplója 1111. blogbejegyzését olvasták. :) Köszönjük kitartó figyelmüket.

2011. június 17., péntek

Az első három tétel

Drága, kedves blogolvasók! A jó Isten áldjon meg titeket, amiért ma csendben voltatok és nem zajongtatok, meg nem csináltatok semmi olyat, amivel a szomszédaitok idegeire mentetek volna. Legalábbis remélem. Nekem nem volt ilyen szerencsém, olyan dolgok történtek errefelé, hogy azt elmondani sem lehet.

Na, azért mégiscsak megpróbálom.

A mai volt az első nap, amit teljes egészében a záróvizsgára való készülésemmel töltöttem el. Gondosan kialudtam magam, hogy a fáradtság ne lehessen zavaró tényező. Ezzel nem is volt semmi probléma. A reggeli kávé elfogyasztása közben végiggondoltam, hogy mit és hogyan fogok csinálni. Elterveztem, hogy – elektronikus iratkezelés ide vagy oda – kinyomtatom én a megtanulásra váró tételeket, hiszen papírról azért mégiscsak könnyebb tanulni. A nyomtató azonban ezt teljesen máshogyan gondolta. Eddig semmi problémája nem volt a PDF fájlok nyomtatásával, ma viszont egész egyszerűen megmakacsolta magát. Szépen álltak a fájlok a nyomtatási sorban, mire a nyomtató nem nyomtatott semmit.

Nem baj, gondoltam magamban, azért nem töltöm itt az egész napot a gép előtt, hogy a fülemet teleduruzsolják a ventilátorok, így mindent áttöltöttem a kicsi netbookra. Majd azt használva tanulok, azt vihetem magammal bárhová. Így is lett. Áttöltöttem mindent, nekiültem, majd amikor már majdnem belemerültem az OKJ szakképzés rejtelmeibe, hirtelen elindult a buli a szomszédban. Döngött a zene kegyetlenül, először azt hittem, hogy valamelyik iskola udvarán van parti, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem, ez a zene egész közelről jön. Na, nem baj, megpróbáltam nem rá koncentrálni.

Ezt követte a zizegés. A szembeszomszéd a mai napot találta alkalmasnak arra, hogy az összes balkonkorlát-lécet lecsiszolja géppel, alaposan az összeset. Gondoltam, majd ha becsukom az összes ablakot, akkor megoldódik a probléma, de nem oldódott meg: egyrészt elfogyott hamar a friss levegő, másrészt a csiszológép zaja az amúgy masszív hang- és hőszigetelt üvegen is keresztül mászott, egészen az idegrendszerem legkisebb és legvégső pontocskájáig.

Aztán amikor már az idegsokk kerülgetett, hirtelen abbamaradt a zümmögés. Valami más elfoglaltságot talált a szembeszomszéd. Bizonyára megörült ennek az én fali szomszédom is, aki olyan módon adott hangot féktelen boldogságának, hogy hozzáfogott dudálni. Illetve hát pontosan nem tudom, hogy milyen hangszeren játszik, de a trombita és a tárogató érdekes keveréke ez. Gyakorlatilag a játszott melódia hangjegyei mintha csak véletlenszerűen kerültek volna a kottára, ráadásul hozzám nem a hosszan tartó, mélyen zengő hangok jutottak el, hanem a jó középtartomány. Mintha egy őrült furulyás kezdte volna elveszíteni az eszét.

Mindeközben próbáltam kimenni az udvarra, de ott meleg volt. Próbáltam hasalva olvasni a tételeket, de akkor (annak ellenére, hogy nem voltam álmos) majdnem elaludtam. Azt hiszem, az előttem álló két hét igen kemény és embert próbáló lesz, ha minden tételt korrektül meg akarok tanulni, időre.

2011. június 14., kedd

Kiégetett

Kiégetett a mai nap: túl vagyok majdnem a bizonyítványok és a törzskönyv megírásán, ami ilyenkor június derekán mindig elborzaszt. Nem is olyan régen (mintegy három éve) írtam arról egy passzust, hogy ilyenkor a tanév végén mi az osztályfőnök dolga, akkor még ugyan papír alapon történt majdnem minden, de ne higgye senki, hogy az elektronikus naplóval olyan sokat javult a helyzet. Tény, hogy a törzskönyvet egy az egyben lehetne nyomtatni az elektronikus naplóból is, ennek ellenére mi kézzel töltjük ki azt és vonalkázunk rendületlenül – ettől meg aztán még mindig hidegrázásom van.

Kicsit durva, hogy a jegyek beírása a 35 bizonyítványba és a törzskönyvbe 2-3 órát vett igénybe, a másik (összeadtam) 14 órát az éves óraszámok, a résztantárgyak neveinek beirkálása, valamint a vonalkázás tette ki. Így aztán joggal mondhatom, hogy ezen a napon én kiégtem ebben a munkában, de lényeg a lényeg, hogy a finisébe érkeztem már, így aztán holnap még vagy 200 pecsétet nyomkodok a bizonyítványra, törzskönyvre, vegyesen kör- és hosszúpecsétet, hogy ne legyen annyira unalmas, összeolvasok valakivel bizonyítványt, törzskönyvet és naplót, aztán részemről a munkának ez a része el van felejtve (ez még legalább 2-3 óra lesz). Évzárón odaadom a tanulóknak a biziket, hogy otthon megdicsérjenek mindenkit érte, aztán meg rendületlenül, sőt: kíméletlenül készülni fogok a záróvizsgámra.

Ne higgye senki, hogy az iskolai ügyek intézése közben nem figyelem folyamatosan, hogy zajlik a szavazás az oldalon. Az eddigi állás szerint a blogot olvasók legnagyobb része vagy indulása óta olvassa a naplót, vagy 3-4 éve. Az 1-2 éve, vagy pár hete, hónapja minket olvasók kisebbséget alkotnak, tehát mondhatjuk, hogy egy masszív olvasói közösség tekinti meg nap mint nap a blogot, remélve, hogy új bejegyzés lesz rajta. Ez mindenképpen hízelgő, köszönöm mindannyiótoknak.

Ma ennyire futotta, mivel agyilag zokni vagyok, holnap talán tartalmasabb bejegyzés következik. Ma még feltöltök egy liliomot a PhotoStream-re, ami igazán szép, de aztán tényleg takarodok a gép és az íróasztal környékéről. :) Kellemes estét és éjszakát mindenkinek!

2011. június 9., csütörtök

5 éves a Thozoo naplója

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Minden blog életében vannak fordulópontok. 100. bejegyzés, ötszázadik, ezredik... áh, ezeken mi már régen túl vagyunk. Örömmel jelenthetem be, hogy éppen ma 5 éves a Thozoo naplója! Remélem, hogy az olvasók együtt örülnek velünk ezen a jeles napon. Mi itt a szerkesztőségben számolatlanul pukkantjuk a pezsgőt, szórjuk a konfettit, hogy holnap, amikor újra egy dolgos hétköznap virrad fel ránk, takaríthassunk. :) Érdekes és egyben örömteli, hogy ez a nap ebben a tanévben az utolsó munkanapomra is esik egyben, minekutána még inkább lehet mulatni, sztorizgatni hajnalig (utána majd sütünk palacsintát). Mivel imádjuk a kérdőíveket, ami jelzi, hogy élő ember is olvassa a blogot, óvatosan elő is hozakodom a farbával:



Köszönjük a választ!

Örüljetek együtt velünk, hogy ilyen sokáig húzzuk! Mulassunk, nevessünk, dáridózzunk kedvünkre!

2011. június 8., szerda

Akáció

Na, holnap már "akáció". Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag csütörtök és péntek van hátra ebből a tanévből, utána szeptemberig csend, nyugalom, béke. A tanárembernek ilyenkor van lehetősége arra, hogy számos megtépázott idegi pályáját egy kicsit kiegyengesse, a diákoknak pedig arra, hogy az elkövetkezendő mintegy két és fél hónapban újabb módszereket eszeljen ki arra, hogy mivel tudja eme fentebb említett idegpályákat még inkább összekócolni és rojtossá tenni. Egyben eljön a "Milyen jó is a tanároknak! Nekik most már nyári szünet van!" folyamatos ismételgetése ismerőstől és ismeretlentől egyaránt. Úgy irigylik tőlünk ezt a nyári szünetet, mintha nem is tudom micsoda extra ajándék lenne ez. Az ezzel kapcsolatos nézeteimet már kifejtettem két éve, ezt most nem is akarnám megismételni.

Ami biztos: jól jön a vakáció. Egy vázlatos, mondjuk úgy: elnagyolt tervezetet is készítettem, ami nagyon jól mutatja a beosztásomat. Főleg a júliuson dolgoztam sokat. :)

Na, hát valami ilyesmi lesz, persze ezen kívül számos kreatív dolgot szeretnék csinálni, de majd még meglátjuk, hogy mit dob a gép. Ha nem nyerünk a lottón (ennek van egy kicsi esélye), akkor idén nem megyünk nyaralni sem, de nem baj, majd a régebbi nyaralások képeit újra megnézegetjük. :) Így nyaral a magyar.

3 tanóra + egy osztályozó értekezlet választ el az áhított szabadságtól. Idén nem lesz érettségiző osztály, amiben érdekelt vagyok, így mindenkit megkímélek az érettségi jegyzősködéskor szokásos mentális pusztítást végző bejegyzésektől. Ez teszi lehetővé számomra, hogy érdemben felkészüljek a harmincadikán esedékes vizsgára... úristen, mindjárt itt van!

2011. június 5., vasárnap

Fő a biztonság - kérdőív eredmények

Mind a mai napig lehetett szavazni a Fő a biztonság című írásunk alatt található kérdésre, amelyben azt firtatjuk, melyik olvasónk mikor készített utoljára biztonsági mentést. Az eredményt kiértékeltük, tortadiagramba préseltük, és ezen a helyen közzé is tesszük.

Amint azt a diagram is jól mutatja, az esetek döntő többségében az olvasók több mint egy hónapja, illetve több mint egy éve készítettek biztonsági mentést fontos adataikról. 1 olvasó jelezte, hogy az adott napon mentett, 1 olvasó pedig azt, hogy a cikk olvasása előtti napon készített mentést, ami elhanyagolható kisebbséget jelent. A több mint egy éve, több mint egy hónapja és soha válaszok (amikből gyakorlatilag hasznosan visszaállítani adatot nem nagyon lehet) 75%-ot tesznek ki a nagy összesenből, ez meglehetősen elkeserítő.

És ha már a biztonságról van szó, hadd osztanám meg a fotót, amit blogunk száguldó riportere készített egy, a városban történő poroszkálásakor:

Fő a biztonság - kerítésen kívül is!

2011. június 2., csütörtök

A jó portfólió titka

Volt már arról szó nem is olyan régen, hogy a portfólióm elkészült. A minap az alábbi üzenet landolt szerkesztőségünk elektronikus levelesládikájába.

Elsősorban gratulálni szeretnék a féléves munkájához! A vizsgatanítások is nagyon jól sikerültek, de az összeállított portfóliója is különösen kiemelkedő minőségű!
Ezért a beleegyezését kérem, hogy a későbbi hallgatók számára nem csupán mintaként, de példaként is állíthassam (amennyiben erre igény és lehetőség adódik).


Na, hát nincs ezen mit szépíteni, jó voltam a szeren. El is szálltam teljesen ettől és arra gondoltam, hogy most itt a nagyközönség előtt megosztom a jó portfólió készítésével kapcsolatos ismereteimet. (Vagyis: hogyan csináltam én.) Ez persze nem biztos, hogy minden bírálónál bejön, nálam – úgy tűnik – működött. Megmondva a frankót öt pontban tehát, az alábbiakat állítom.

1. Semmi csicsa. Én egy egyszerű Word 2007-et használtam a portfólió megírásához. Egy oldal általában úgy nézett ki, hogy a beépített címstílus mellett a fő szöveg Times New Roman, 12-es méretű betű, alapértelmezett sorköz, folyó szöveg. Lehetett volna ennél szebbet is választani, jobbat is – teljesen felesleges.

2. Egységes stílus. Egy portfólió általában nagyon sok dokumentumból áll, amelyek óravázlatoktól kezdve a jegyzőkönyveken át a dolgozatok értékeléséig számos irományt magukban foglalnak. Érdemes már a munka elején eldönteni, hogy ezek milyen egységes stílusban lesznek megjelenítve. Nálam egységes fejléc volt mindegyik dokumentumon, valamint az oldalszámozások is ugyanazt a stílust követték. Ez is elősegíti, hogy egységes dolog szülessen a papírhalomból.

3. A maximum a maximum. Ha valamit 6 oldal terjedelemben kell elkészíteni, akkor készítsük el 6 oldal terjedelemben. Nem kell többet írni róla, mert felesleges erőfeszítés, kevesebbet pedig nem szabad, mert bele lehet kötni. Rendkívül átlátszó trükk a betűméret növelése, vagy a sorközök nagyobbra állítása a kívánt cél elérése érdekében, ráadásul ezzel a 2. pontban említett egységes stílust lehet elbukni, de rögvest.

4. Átlátható mellékletek. Bizonyára vannak, akik a portfólió elektronikus változatát preferálják, de a papír alapú mellé is be kell adni egy CD vagy DVD mellékletet. Nagyon fontos, hogy a fájlok elnevezése mindkét esetben valamilyen struktúrát kövessen, én az alábbi megoldást választottam:

A fájlok egy része, szépen rendezve

Nem jó megoldás az alábbi:

A fájlok máshogyan

Bár ugyanaz a kettő, melyikre jobb ránézni? A papír alapú portfólió mellékletében törekedjünk arra, hogy minden információ elektronikusan is meglegyen (aláírt dokumentumok, mellékletek szkennelve is).

5. Egységben az erő. A portfólió a legvégén egy dokumentummá áll össze. Ennek megfelelően tartalomjegyzék, oldalszámokkal (elég, ha annyi van benne, hogy melyik rész hány oldalt foglal el, nem kell folyamatosan oldalszámozni), címlap, és elválasztók legyenek benne. Ezen utóbbiakra azért van szükség, hogy kissé széttagolják a fejezeteket, jobban átlátható és szellős legyen a munka.

Tanácsadó rovatunk itt véget ért, június 30-án 8.00 órakor kiderül, hogy mennyire is vagyok jó és hogy mit ért a két évnyi egyetemi képzés, mivel ekkor lesz a záróvizsgám, amelyen mind a szakdolgozatot, mind pedig a portfóliót meg kell védenem, majd be kell számolnom arról, mennyire sikerült felkészülnöm a témakörökből. Ütős nap lesz!