Boldog új évet!

Blogunk minden kedves olvasójának eme ismeretlen szerző alkotásával kívánunk boldog új évet!

Ünnepek után

Elmúlt a karácsonyi időszak és örömmel jelenthetem, hogy nem kaptam bejglimérgezést. Már csak azért sem, mert ebből a remek süteményből éppen csak csipegettem, ahelyett, hogy zabáltam volna. Mert bárhová vetett bennünket a sors az ünnepek alatt, bejgliből nem volt hiány. Elmondhatjuk, hogy az ünnepek a szokásos rendben teltek el. Volt egy kis téli gumi teszt karácsony első napján, amikor éppen hazafelé poroszkáltunk a gépjárművel, megyénk elhagyatott útjain. Az előző nap esti köd maradéka fagyott rá az útra olyan alattomosan, hogy azon fagyásnak semmi nyoma nem mutatkozott, de autóval alig lehetett haladni rajta, mert annyira csúszott. Így aztán eltöltöttünk egy kellemes órát egy negyven kilométeres útszakaszon – szerencsére a kocsiban jó a fűtés.

Remélem, hogy a karácsonyfa alatt minden olvasó megtalálta azt, amire vágyott. Én az új Ákos CD-t találtam alatta (címe: 2084), ami ugyan mikulás-ajándéknak indult, de a logisztika kicsit megtréfált bennünket és mivel a mikulás már letette a lantot a szállítás napján, átdobta a csomagot a Jézuskának, aki éppen akkor kezdte az ipart.

Hálát adok a sorsnak, hogy kiscsaládom összejött karácsony tiszteletére. Röhöghettünk a gyerekeken, akik olyanokat szóltak be, hogy kidőltünk. Akár a fogalmazzunk egyszerűen rovatba is mehetne, de nincs értelme, ha nem magyarázom körbe. Szóval a gyerekek az asztal alatt korzóztak, miközben mi az asztalnál ülve beszélgettünk (mert hol a legjobb játszani, ha nem a lábak között, és tologatni mindenki talpát arrébb azért, mert a legórendőrautó éppen nem tud befarolni a parkolóba). Mivel ők az asztal alatt csak derékig láttak bennünket, az alábbi beszólás született, amikor a legórendőrautót ki akarták vonni a forgalomból egy időre: ezt add már oda anyának, az a szürke mamuszos nő az. :) Házipapucs alapján lettünk megkülönböztetve. :)

Sajnos, azt érzem, hogy a téli szünet nagyon gyorsan el fog osonni. Kicsit irigylem azokat, akik majd csak január 7-én lendülnek munkába, mi már harmadikán elkezdjük a reppet. Egy csütörtöki és egy pénteki nap lesz az első munkahéten, így talán könnyebb lesz visszarázódni a mindennapokba. Egyelőre még az itthon elvégezhető dolgaimat csinálom, a téli szünetre is jut egy kicsi a munkából. De nagyon nem szakítom meg magam. Év vége van, pihenés van. Pihenjetek sokat ti is!

Kellemes karácsonyi ünnepeket!

Szerkesztőségünk kellemes karácsonyi ünnepeket kíván minden kedves olvasónak!

Kokós kóla

Akciós a kokós kóla, most érdemes vásárolni!

Fogyaszd felelősséggel!

Vírus a mobilon

Akármerről nézünk, korunk mobiljai már számítógépek, így aztán nem meglepő, hogy a vírus- és kémprogramírók célpontjaivá válnak. Egészen eddig azt hittem, hogy elkerülhetem a nyilvánvalót és nem fogok mobilvírussal találkozni. A mobilos operációs rendszerek sokat adnak a biztonságra, gyári beállítások mellett nemhogy a programoknak, de még maguknak a felhasználóknak sincs teljes jogosultságuk a készülék felett. Ami nem azt jelenti, hogy mondjuk nem tudnak bárkit felhívni a készülékkel, inkább azt, hogy bizonyos funkciókat nem tudnak elérni, illetve a gyárilag telepített alkalmazások egy részét nem tudják eltávolítani. (Erről, mondjuk, lehetne vitát nyitni, hogy pl. a telefonomon miért fut állandóan és kötelezően a Facebook, amikor soha nem használom, vagy a PopCap Games, amit meg kéthavonta egyszer.) A vírusíróknak kissé nehéz dolga akad: meg kell kerülniük az operációs rendszer védelmi mechanizmusát és valamilyen módon rá kell venniük a felhasználót arra, hogy az ártalmas, vagy csak idegesítő kódot lefuttassák.

A telefon vásárlásakor jó ötletnek tűnt, hogy ha már a technika lehetőséget nyújt rá, élő háttérképeket (live wallpapers) töltsünk a telefonra. Szépen esett rajtuk a hó, mozogtak az objektumok. Aztán viszonylag gyorsan arra is rájöttünk, hogy az akkumulátor üzemideje a felére esett vissza az ilyen háttérképek alkalmazásakor, így én személy szerint le is szedtem ezeket a programokat, szívszerelmem viszont nem, csak éppen nem futtatta őket. Azt ő sem tudhatta, hogy ezek a programok a háttérben dolgoztak egy keveset és egy év pihenő után elkezdtek különböző csillagokat megjeleníteni az állapotsoron, ami egy-egy kihagyhatatlan ajánlatra, 50.000 dolláros nyereményre és hasonló, teljesen "hihető" dologra hívta fel a figyelmet. Az eset, azon kívül, hogy kiküszöbölhető volt, inkább az idegesítő kategóriába tartozott, mivel állandóan, újra és újra dobálta fel a zöld és fehér kis csillagocskáit. Természetesen fogalmunk se volt arról, hogy melyik program csinálja, így aztán kémprogramirtó programot kellett a telefonra tölteni, ami végigszkennelte a memóriát és megjelölte az általa kínosnak vélt alkalmazásokat: mindegyik egy-egy karácsonyi élő háttérkép volt.

Lehet, hogy pár éven belül teljesen természetes lesz az, hogy vírus- és kémprogramirtó alkalmazások lesznek a mobiljainkon, egyelőre viszont annyi a lényeg, hogy mielőtt alkalmazást telepítünk, nézzük meg a Store-ban, mihez kér hozzáférést az adott program. Ha egy játékprogram pl. a telefonkönyvünket szeretné stírölni, vagy üzenetet szeretne küldeni, mi pedig csak kérdés nélkül nyomjuk mindenre az OK-t, akkor könnyen így járhatunk. A telefonunk zombiként kezd viselkedni, és egyik-másik sikeretlen programnak hála hatalmas számlát lehet generálni, amiért később hiába reklamálunk. A programot mi telepítettük fel, mi fogadtuk el a felhasználási feltételeit, tehát a futtatásának és az azzal járó adat/üzenetforgalomnak a díja minket terhel. Ezt senki se fogja kifizetni helyettünk, a szolgáltató pedig nem fog elgyengülni párás szemünk láttán, kezünkben a hatvanezer forintos számlával.

Szerencsére mi egyelőre nem futottunk ilyesmibe, a reklámok megjelenésén túl más nem történt, de soha nem lehet tudni, hogy mit hoz az élet. Legyünk óvatosak, készüljünk a jövőre!

Honosító projekt

Minden munkának megvannak a maga szépségei és nehézségei. Kívülállóként az ember nem tudhatja, hogy mennyire könnyű, vagy mennyire nehéz egy munkát elvégezni, csak akkor, ha belecsöppen. Én magam is azt gondoltam, hogy egy 45 perces sorozat-epizód magyarítása nem áll másból, mint annyiból, hogy az ember leül, és az egy-két soros szövegeket gyorsan átfordítja angolról magyarra. Nos, lényegében a fordítás valóban ennyiből áll, azonban vannak olyan fordulatok és kapcsolatok a szövegben, ami nem teszi ennyire egyértelművé az egészet. Mivel az egyik kedvenc sorozatunk (Hawaii-Five-O) friss felirata nem állt rendelkezésre, ezért hozzáfogtam én magam lefordítani az egészet.

Az epizód szövegének fele teljesen egyértelmű volt, a másik felében viszont vannak olyan specifikus dolgok, amik mélyebb ismereteket igényelnek. Pl. hogy mit jelent egy gyanúsított M. O.-ja, mit jelent az M.I.A., és hasonló rövidítések. Ezen túlmenően néha olyan szinten túl van bonyolítva a szöveg, hogy hatszor át kell olvasnom, mire sikerül megértenem, hogy mit is akarnak a szereplők mondani. További bonyolultságot jelent, hogy a magyarításban már megszokott a tegeződés-magázódás: ebben a sorozatban a főszereplők tegezik egymást, de mindenki mást magáznak, illetve általában a negatív szereplők tegezik a pozitívakat, azok viszont magázva válaszolnak vissza. Így aztán nem árt képben lenni, hogy ki kivel beszélget éppen az adott jelenetben.

Pozitív gondolatokkal és eltökéltséggel fogtam hozzá a 3. évad, 8. epizódjának fordításához, úgy gondoltam, hogy 2-3 óra alatt végzek vele. Nos, a ráfordított munka körülbelül 6 óra volt: ez annak is betudható, hogy nem vagyok túlontúl járatos még az angol szövegek fordításában, meg annak is, hogy sok helyen arra is kell figyelni, hogy a felirat csak egy másodpercig jelenik meg, így az "úgy gondolom, ezen még kellene egy kicsit dolgozni"-jellegű szövegeket rövidíteni kell, pl így: "ezen még dolgozni kéne". Ezek mind olyan dolgok, amik élvezhetőbb feliratot eredményeznek és a sorozatimádónak nem kell folyamatosan a szöveget néznie, tud koncentrálni magára a filmre is.

A jól végzett fordítás eredménye, hogy egyben is meg lehet nézni a filmet, magyar felirattal. Ilyenkor a legtöbb esetben még buknak ki hibák: maradnak angol feliratok, maradnak lefordítatlan kötőszavak (and, or), illetve jól látható, hogy nem úgy beszél az adott szereplő, ahogy szokott. Sokszor a nevek után ott marad az angolból ismert 's birtokos jelző is. Amit meg tudok jegyezni, azt kijavítom, amit pedig nem, azt bizony úgy hagyom, ahogy van. Ettől még az epizód története érthető marad.

Mindent összevetve azt mondhatom, hogy tudom értékelni a sorozatfelirat-készítők munkáját: bár ingyen csinálják, amit csinálnak, abban a 45 percben, amíg az epizódot megnézzük, nagyon sokat ér az a több órás munka, amit belefektetnek. Innen köszönöm meg mindegyikük munkáját!

• Hawaii-Five-0.2010.S03E08.HDTV.XviD-AFG.srt

Én kérek elnézést

Tényleg: én kérek elnézést, hogy a nap végén úgy gondoltuk, hogy bemegyünk a boltba, meg azért is, hogy megláttuk ott a pékáruk között árválkodó csokis mignonokat. Kettőt kértünk is belőle: már most elnézést kérek azért, hogy megláttam az 50% kedvezményre jogosító címkét és bekérdeztem: ehető azért még? (Feltételeztem, nem a legfrissebb már a termék, azért jár a kedvezmény.) Hosszas bólogatás jött, meg igenlő válasz, tehát ehető a cucc. Aztán tényleg, valahogy úgy jött ki, amiért elnézést kérek, hogy kicsit több mindent vásároltunk, mint az utánunk egy pénztárnál sorban álló hat vásárló. Azt meg már tényleg röstellem, hogy a pénztárban az 50%-os kedvezményről még csak nem is tudtak. Azért is elnézést kérnék, hogy – a várakozók hosszú sorára tekintettel – azt mondtuk: nem érdekes a kedvezmény, 150 Ft-ot jelent kb., haladjunk, maradjon akkor teljes áron benyomva, több is veszett Mohácsnál. Ám a vásárlók közül többen azt mondták nekünk: nem úgy van az, lelkem! Ha le volt ötvenezve, akkor le volt ötvenezve, miért nem nyomták rá? Ami jár, az jár! (A mögöttünk álló hölgy egyébként veszélyesen harcias volt, örülök, hogy nem ő az anyám, ő is látni vélte a zöld árfelezős címkét, sőt: határozottan emlékezett.) Azért viszont tényleg én kérek elnézést, hogy a pénztárosnak kétszer kellett csengetnie. Aztán meg még egyszer, mert a zene szépen szólt, csak senki sem érkezett, hogy sztornózná a tételt és igazat adjon nekünk. Bocsánatkérésem tolmácsolnám azért is, hogy a sor már olyan hosszú volt (mert a három pénztárból egy működött), hogy a boltvezető csak nehézségek árán férkőzhetett oda és sztornózhatta a tételt a pénztárnál. Azt meg már nem is tudom, hogy hogy mondjam, hogy az utalványainkból már csak kis címletek maradtak, így ezzel kellett szöszmötölve fizetnem; tényleg, én kérek elnézést, hogy ma vásároltam és az idejét húztam, meg az idegeire mentem mindenkinek. Ne haragudjanak, kérem.

Köszönöm.

12.12.12, 12:12:12

Kedves blogolvasók!

Remélem, nem felejtettétek el, hogy idén, 2012.12.12-én, 12:12:12-kor (ezen írás megjelenésekor) élhetitek át azt a pillanatot, ami nem fog megismétlődni közel 88 évig, nevezetesen hogy az évszám utolsó két számjegye, a hónap, a nap, az óra, a perc és a másodperc ugyanazt az értéket mutatja. Ebből az alkalomból fejezzük ki örömünket, hogy a híresztelések ellenére – legalábbis közép-európai idő szerint – nem söpört el bennünket semmiféle meteor, nem szakadt ketté a Föld és válogatott borzalmakban se volt részünk (legalábbis ami a természeti csapásokat illeti). Most már csak a maja-naptárral kapcsolatos hisztériát kellene túlélnünk december 21-én, utána majdcsak lenne már valahogy.

A túlélők nevében,
A szerkesztőség

Téli alma

A természet néha érdekes dolgokat produkál. Láttunk már olyat, hogy káposztából kihajtott a káposzta. Ott is a túlélésről volt szó, és annál a két almánál is, amik még december 8-án mindig az almafán piroslottak, túlélve egy havazást és pár fagyos napot.

Megtörik a szürkeséget

Fagycsípte finomság

Egészségünkre!

Egy éves az Xperia Mini Pro

Közel egy év telt el azóta, hogy megvásároltam az Xperia Mini Pro telefonomat, amit még mind a mai napig rendszeresen összekevernek hozzá nem értő emberek az Xperia X10 Mini Pro-val. A kettő köszönőviszonyban sincs egymással, úgy hardveres kiépítettségét, mint szoftverezettségét tekintve. Hihetetlen, hogy mennyi változás történt egy év alatt az Android operációs rendszer háza táján. Egy éve még teljesen átlagos volt, hogy a telefonon 2.3.6-os verziójú Android fut, ma meg már gyakorlatilag ott tartunk, hogy 4-es verziójú Android alatt nem szabad készüléket vásárolni. Egy év alatt megjelent az Ice Cream Sandwich és a Jelly Bean, a pletykák pedig már a Key Lime Pie fantázianevű (5.0) verzióról szólnak. Járatosabbak az alábbi képen tekinthetik meg az Android fejlődéstörténetét.

Én pont a középső vagyok: Gingerbread

Természetesen az újabb verziók nagyobb hardverigényt támasztanak a készülékekkel szemben. Így, bár a 4-es verzió (Ice Cream Sandwich) elérhető már az én telefonomra is hivatalos forrásból, feltelepítését a telefon szoftvere nem ajánlja fel. Ennek oka az, hogy a kicsi telóban megbúvó hardver nem minden esetben birkózik meg az új operációs rendszer által támasztott követelményekkel. Átdúrtam a fórumokat és sok helyütt az szerepel, hogy a saját rögzítésű videók akadoznak a 4-es verzió terhe alatt, illetve nem minden esetben működik a státuszjelző LED (ami villogással jelzi, hogy időközben, amíg a telefontól távol voltunk, érkezett-e valamilyen üzenet, hívás a telefonra). Nekem ebből mind a kettő fontos, így aztán maradok a jól bevált verziónál. Az igazság az, hogy hosszú idő óta ez az első olyan telefonom, amit nem akarok egy év után lecserélni: nincs semmi olyasmi egyelőre a 4-es Androidban, ami miatt megérné váltani. Talán csak az, hogy a felület némiképpen másabb, de amire használom a telefont, gyakorlatilag tökmindegy. A videózási képesség azért is fontos nekem, mert ebben az évben (összevágva) 5 perc híján 3 órányi videót készítettem. Ez örömteli dolog, mert eddig nem volt videokameránk a háztartásban, és teljes mértékben ugyan ez a készülék se pótolja azt (nagyon hiányzik a zoom), praktikus, hogy mindig kéznél van és az elkészített videók normális fényviszonyok mellett igencsak jó minőségűek.

Xperia Mini Pro

Az eltelt egy év alatt volt szerencsém kiismerni a masinát. Aki esetleg még most gondolkodik a beszerzésén (mert ilyen is lehet), annak bátran állíthatom a következőket:

• Nem kell azon aggódni, hogy a billentyűzet nyitásával és csukásával a mechanika megadja magát. Az egy év alatt (a Service menü szerint) 7436 kinyitást és ugyanennyi becsukást volt kénytelen elviselni a telefon és nem lötyög, nem zörög, normálisan tartja magát az egész billentyűzet, nem készül leszakadni. 
• Az egy év alatt soha nem fagyott le a telefon: elviselte azt is, ha három hétig újraindítás nélkül használtam, bár ekkor már azért voltak jelek, amik figyelmezettek arra, hogy nem ártana kikapcsolni egy kicsit (tele volt a memória, lelassult a működés). 
• Saját magam telefonhasználati szokásait intenzívnek tekintve 1 alkalommal kellett kijelzővédő-fóliát cserélni a telefonon. Nagyon jól bírja a gyári fólia, ráadásul a telefon mellé egy plusz fóliát is adnak, így a tartalékba kalandos úton megvásárolt új fóliákhoz még hozzá se nyúltam.
• A telefon akksija normális használat és bekapcsolt mobilnet mellett az egy év elteltével is bírja több, mint egy napig a kínzást. (Nyilván ha állandóan zenét hallgatnék rajta és folyamatosan interneteznék, akkor fél nap után megadná magát.)
• A kisméretű kijelző ellenére minden általam használt program futott a telefonon, amit csak letöltöttem rá.

Azt hiszem, röviden ennyiben tudom összefoglalni a készülék jellemzését egy év távlatából. Én még mind a mai napig csak ajánlani tudom azoknak, akik nem a legújabb készüléket keresik és egy megbízható, billentyűzetes, Androidos társra van szükségük.