Kirándulás Tokajban - 3. nap

A reggel megint csak bevásárlással indult, viszont én úgy ébredtem fel, mintha még jobban összevertek volna. Ennek ellenére megindultunk a bóttba, ahol feltankoltunk annyi kaját, amennyit még talán életemben nem vettem egyszerre – mondjuk viszonylag ritkán vásárolok 29 ember számára.

A vásárlás és reggeli után röviddel kitakarítottuk a szobákat, átadtuk a szállást az egyébként rendkívül életteli portásnak, majd elindultunk a mai programok felé. Elsőként a Tiszán átívelő híd hídfőjénél található kilátót vettük célba, innen néztünk le a mélységbe. Azt hiszem, már maga a kilátó szó hallatán döntött úgy pár ember, hogy nem jön fel velünk szétnézni, de a többiek sem hosszan gyönyörködtek az elénk táruló látványban.

Ezen a képen azt láthatjuk, ahogy a kirándulók
a kilátóból csodálják a kilátást.

A kilátóból remekül lehetett látni azt a rendezvényhajót, ami még a délelőtt folyamán egy órás sétahajózásra vitt bennünket: már bent "parkolt" a helyén, és csak minket várt.

Kikötött

A hajó még nem volt indulásra kész, így a diáksereg a parkolóban várt a kürtre, ami kisvártatva meg is szólalt. Felszálltunk, bemutattuk előre kifizetett jegyünket, és kisvártatva elindultunk a dízelszagú járművel. Szép kilátás nyílt a tavaszi Bodrogra, tettünk egy kört, így a pár évenként aktuális hajókázást újra megejtettük. Belátom én, hogy nem volt ez egy túlontúl adrenalinnövelő program, dehát mi férhet bele a harmadik napba, az indulás előtt?

Miközben lágyan ringunk a Bodrog hullámain,
Laci a legújabb rajzán gondolkodik

Zsolti megvizsgálja az asztal felületét borító
műanyag molekuláris szerkezetét, nagyon közelről

Miután újra a kikötőbe értünk véget ért a hivatalos program. Én még muszáj voltam enni egy csavart fagyit a közeli, főzött fagyit áruló hely teraszán, amíg a többiek életmentő ásványvizet és sajtos chipset vásároltak. Ezt követően azonban indultunk is hazafelé. A buszon jó volt a hangulat, már amikor nem aludt mindenki. Pityu például a reggel kapott tápanyagot egy zsömlébe szuszakolta bele:

Pityu Mega Szendvics

Fél egykor indultunk el, és közel öt óra lett, mire hazaértünk. Véget ért immáron az első osztályommal az utolsó osztálykirándulásom – azt hiszem, soha többet nem kirándulunk mi így, együtt. Jövőre már érettségizni és ballagni fognak ilyenkor, pedig még emlékszem arra az időre, amikor érkeztek...

Jó volt, srácok-lyányok! Remélem, nektek is tetszett!