Tudnak ezek az oroszok...

Az orosz fantázia, ha beindul... Itt a ruszki Gmail, amihez még csak netkapcsolat és térerő sem kell.



Eszméletlen.

Márkó

Nimán, linkel bennünket a marco.hu. Hálából visszalinkeljük, ezentúl olvassuk.

Family Tree Builder

Dédnagyapám arca már nem dereng előttem. Csak egy pipázó, fekete kalapos ember ugrik be, ha rá gondolok. Mintha egy régi fényképen lenne: ül az udvaron egy kényelmes székben, a kalap karimája árnyékolja be arcát, és akármennyire erőlködöm sem tudom felidézni azt. Csak a pipát, meg a dohánytartó illatát, amit később dédnagyanyám ajándékozott nekem. Gyerek voltam még, elhagytam valahol. Csak ez a kép maradt meg bennem dédnagyapámról, semmi több. Hogy hívták dédnagyapámat? Nem tudom.

Ilyen gondolatok jutnak eszembe, ahogy a www.myheritage.hu oldalról letölthető Family Tree Builder nevű családfa-építő programmal szórakozom. Hihetetlen jó alkotás ez a szoftver! Használatával rá kell jönnöm, hogy egy csomó embert nem ismerek a családomból (főként nagyszüleim szülei), viszont ennek ellenére szívesen építgetem fel a fát, rakom bele az embereket, minden adatot beírok, amit csak tudok róluk. Kb. 60 embernél tartok. Megdöbbenek, mert egy csomó embernek nem tudom a születésnapját.

A család fája, sokgenerációs nézetben

Tök ingyenes, enged menteni, visszatölteni, és nagyon dizájnos kis chartokat képes készíteni a kész fáról. Szűk családi kör, felmenők, leszármazottak... minden, ami kell. Ha elkészült a fa, feltölthető családi weboldalként, ahol az érdeklődők is meg tudják tekinteni, illetve akinek jogosultsága van hozzá az kitöltheti a hiányzó adatokat. Sajnos a szoftver nem tud magyarul (a weboldal igen), de túlzottan nagy nyelvismeret nem kell a használatához. Ajánlom mindenkinek, remek kikapcsolódás egy délutánra, én magam eldöntöttem, hogy az általam nem ismert adatokat szüleimtől, nagyszüleimtől meg fogom tudni. Legalább megismerem kicsit, honnan is származom.

Örömóda

A dolog úgy kezdődött, hogy valamikor október végén elmentem a fogorvoshoz, mert rettentően fájt a fogam. Akkor ő azt mondta, meg lehet és meg is kell menteni a fogamat. Illetve fogaimat, mert kettő volt a bűnös. A mentési folyamat azóta is tart (!), tegnap is éppen fogorvosláson voltam. Amíg az érzéstelenítő hatott, a doktor úr hivatalos ügyben telefonált egy negyed órát. Nekem közben különböző cuccok voltak a szájüregembe applikálva, a szájamat nyitva kellett tartanom, világított rám a lámpa, közben dolgozott a nyálszívó. Néztem ki a fejemből ilyen nyugalmas állapotomban, az ablakon keresztül az utcabeli fák rügyező lombjait láttam. Aztán egyszer, mikor éppen nyelni akartam, de nem volt mit, ráéreztem: a nyálszívó szörcsögő hangja a különböző ajakformák hatására más és más hangot ad. Gyönyörűen skálázható a zenei hangokon. Szépen csendben, a magam szórakoztatására szörcsögtem el az Örömódát, ez viszonylag jól sikerült. A Himnuszt is megpróbáltam, de az "Isten áldd meeeg" már nagyon magasan volt, és majdnem kiesett a számból az egész miskulancia, így abbahagytam a próbálkozást. Aztán röhögnöm kellett mindezen, hogy mennyire idióta vagyok, a Himnuszt akarom elszörcsögni, miközben már az egész orcám görcsölt, a nyálszívó hatására kiszáradt a szám, és úgy egyébként: itt fekszem a székben, a fejem tele van minden kacattal, nekem meg a Himnusz jut eszembe... ezen még jobban akartam röhögni, de akkor meg ki akart esni az egyik pamacs a bal felső ínyem mellől. Így meg kellett komolyodnom. Főként azért is, mert visszaért a doki.


Na, a rövid időn belüli második gyökértömés már nem volt ennyire vicces: akkor nagyon szenvedtem. Pedig becsukott szemmel töltöm a beavatkozás alatti időt, mégis voltam olyan hülye, hogy ki-kinyitottam a szemem, és tájékozódtam. Fúrókat, tűket láttam, aztán meg elképzeltem, hogy ezek mind a fogamban járnak - és később jártak is. Főleg begyulladtam, amikor megláttam, hogy a végső simításokhoz a fejem előtt lobog a láng, a doki izzít benne valami kampót, és azzal korrigálja a fogamat... Krisztust emlegettem már, hozzá fordultam vígaszért, aztán egyszer csak készen lett a művelet. Elkészült a fogam - helye. Van egy betömött gyökerem, fog nélkül. :-)

Sármom kissé megsínylette a dolgot, de legalább nem fáj. Igazából egy jobb tévé áráért vásárolhatnék két koronát is, hogy újra a régi legyen kisfiús mosolyom, ezen egyelőre el kell gondolkodom, és forintösszegeket kell átcsoportosítanom.

Tavaszi száguldás

Itt a tavasz, így ma reggel én is előszedtem és leporoltam a Szolgálati Kétkerekűt. Meg is kaptam a magamét. Elromlott az autó, tanárúr? Drága a benzin, tanárúr? Ma még mindenkinek türelmesen elmagyaráztam, hogy nem, csak nagyon jó idő volt, és úgy gondoltam, éppen itt az ideje, hogy egy kicsit egészségesebben teljenek a napjaim, egy kis kerékpározás nem árt. Holnap már nem leszek ilyen türelmes, akkor a felmerülő kérdésekre az el, és a drága válaszokat fogom adni, szépen sorban.

A jármű megtisztítása 20 percbe került, mindeközben egy porrongy lelte halálát az olajos-poros váz lerakódott szennyeződései által (egyszerűen olyan retkes lett, hogy kivágtam a francba). A nyikorgó alkatrészeket megzsíroztam-olajoztam, a port letöröltem, a lapos gumikat felfújtattam, így most teljesen új formáját hozza a gép.

Éljen a jóidő!

Szemét!

Használt autógumiból sokmindent lehet készíteni a művészeti alkotásoktól kezdve a bútorokig. Ebből adott összeállítást szerkesztőségünk egyik kedvenc blogja, a furcsa képekkel és videókkal foglalkozó Damn Cool Pics. Mindig szerettem ezt a fajta művészetet, amikor a látszólag semmire nem jó vackokból értelmes dolgokat hoznak létre (pl. leharcolt villákból). Ahogy ámultam az alkotásokat, meg a készítők fantáziáját, megakadt a szemem az alábbi képen:


Jézus atya úristen. Hallottam már autóroncs-temetőről, és repülőgép-temetőről is, de megmondom őszintén, autógumi-temetőről még nem. Annak ellenére sem, hogy lakásunktól nem messze éppen egy ilyen készül, már legalább 20 autógumi van egymás tetejére dobálva, gazdája persze nincs. Nem tudom, hogy hol lehetnek ilyen telepek a világon, és azt sem tudom, hogy mi lesz ezeknek a gumiknak a sorsa, de semmi jót nem sejtek. Ez úgy ahogy van kész környezetszennyezés, egy öko-crash, vagy költőibben: merénylet az anyatermészet ölelése ellen.
A szemét, ilyen nagy mennyiségben mindig elborzaszt. Már gyerekkoromban se bírtam a szeméttelepeket, amikre - az akkori hulladékszállítás hiánya miatt - autóval és utánfutóval hordtuk a szemetet. Kirándulás volt édesapámmal, felpakoltuk és lepakoltuk a sok lomot. Néha annyi szemét összegyűlik manapság is, hogy nem is fér a kukákba, én meg mindig azt hiszem, hogy az én heti két kukazsákom viszi romlásba a világot, de nem.

Számokkal hiába ábrázoljuk, hogy mennyi szemét keletkezik a világon. Nem is lehetne. Amit tudunk, hogy csak Budapesten (és ez csak egyetlen város) napi 1200 tonna szemét gyűlik össze, ezt valamilyen módon fel kell dolgozni, és fel is dolgozzák. Hadd ajánljam a nyájas olvasóközönség figyelmébe szerkesztőségünk másik kedvenc blogjának egyik bejegyzését: Kispad - Mini képriport a rákospalotai szemétégetőből. Érdemes végigolvasni, tanulságos.

---
A Thozoo naplója ötszázadik bejegyzését olvashatták. Szép napot! ;-)

Tanári lét

A tanári lét egyik érdekes momentuma az, amikor olyan élethelyzetben találkozom a diákokkal, amiben azelőtt ők még nem láttak engem, de nekem persze - mivel egész nap együtt kell lennem magammal - teljesen természetes. Ha a boltban összefutunk, vagy éppen kocsit mosok, netán a sövényt vágom az utcán, óhatatlan, hogy valakivel össze ne fussak az iskola népes diákseregéből. Ha tanítom is az illetőt, másnap biztosan megjegyzi: sikerült bevásárolni? Esetleg: tiszta lett a kocsi, tanárúr? Netán, láttuk reggel, már nagyon szép a sövény!

A diákok, véleményem szerint, túlmisztifikálják a tanár fogalmát. Valahogy nem látják mögötte a hétköznapi embert, akinek ugyanúgy be kell vásárolnia, ugyanúgy le kell mosnia a kocsiját, ha retkes, és ugyanúgy nő az ő kerítése előtt is a sövény, mint másnál. Mivel mindig csak az iskolában találkozunk, ezért számukra az is furcsa, ha nem a szokásos öltözékben, hanem valami kocsimosásra, vagy sövényvágásra alkalmas leharcolt ancúgban dolgozom a ház előtt.

Jó az, ha a diákok nem ismerik bennünk az embert, és csak a tanárt látják? Nem minden esetben. Talán meg kellene találni az optimális pontot, ami nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Azt már látom, hogy a távolságtartás fontos dolog: az elmúlt évek tapasztalataiból rá kellett jönnöm, hogy néha egészségesebb, ha a diákok csak mint tanárt tisztelnek (ha tisztelnek) bennem, és nem többet. A barátkozás nem vezet sehová, egy idő után mindkét félnek kínos a dolog. A tanár nem attól jó tanár, hogy mindenkivel haver, hanem hogy úgy tud ismereteket átadni a diákoknak, hogy azok észre sem veszik szinte: ma is tanultak valamit. Vannak olyan tantárgyak, ahol ez minden további nélkül kivitelezhető, és vannak olyanok is (pl. elméleti óra), ahol ez - a jellegéből fakadóan - nem történhet meg. Mégis törekedni kell rá, talán így haladunk előrébb.

De lehet, hogy tök rosszul gondolom az egészet.

Kitermelés

Az Erzsébet Gyógyvizű strandfürdő csónakázó tavának kitisztítása már nagyon időszerű volt: a náddal benőtt, iszapos alapot meg kellett tisztítani. Amikor tavaly leszitykázták innen az összes vizet, majd elkezdték kifelé termelni az iszapos földet, iszonyat büdös volt a környéken, de pár nap alatt meg is szoktuk, meg talán el is szállt a szag a széllel. Magunk se tudjuk. Aztán most, hirtelenjében, elkezdődött a szállítás: a kivakart földet valahova az Isten háta mögé suvasztják, irdatlan nagy dömperekkel tolják az ipart a srácok.

Irdatlan dömper, ha megindul

Mindezt ugye hol is érdekelne engem, ha ezt nem mind társasházunk autó-bejáróján bonyolították volna eddig. De ott bonyolították, minekutána egy aknafedél beleszakadt az aknába, tátongó űrt hagyva maga után. Kockázatos volt kocsival ki- és bejárni. (Szerencse hogy kint voltam.)

Megoldás is született, jó magyar módra:


Úgy a! Vaslapot a lyukra, oszt' csapjuk körbe iszapos főddel, az áldóját, majd megköt a! Jóvanaz ide nékik, maj'csak nem szakadnak bele, ha nem mennek rája, e! Akkora rögek veszik körbe a vaslapot, hogy őrület, lehet, fenn is akad a kocsi alja, ha bemerészkedek végre az utcáról. De reklamálunk? Nem. Variálunk? Nem. Kérjük a felújítást? Nem. Csinál valaki is valamit? Nem. Senki sem.

Birkák-e vagyunk?

Ne visíttassa má', kend!

Pontban háromkor álltak meg az utca egy félreeső részén, és bekapcsolták a szirénát. Kiszálltak a kocsiból, úgy hallgatták, milyen szépen visít és villog.


Kisvártatva, amikor a Központ felől hasonló visítás hangzott fel, beszálltak a kocsiba.


Ezt követően kikapcsolták a szirénát, és elindultak.


Fene se érti, mit akartak ezzel.

---
Update (2008.02.28)
Krisztián írta nekünk az alábbit:

Kedves Thozoo! Hivatásos rendőr vagyok, így tudom miért szirénáztak a kollégáim. Az Esztergomban meglőtt és elhunyt kollégánkat temették ekkor. Rá emlékeztünk az egész országban eképpen.

Tájékozatlanságomért én kérek elnézést.

Ó, tépé!

Screenshot az OTP weboldaláról:


Én biztosan nem csinálnék olyan képernyőmentést, amiben a Word zöld hullámos vonallal húzza alá a nyelvhelyességi hibának vélt szóközhalmot. Tabulátor, kéremalássan! Vagy ha már szóköz, akkor utána nyomtatási kép. Vagy helyesírás-ellenőrzés kikapcsolása. Annyi módszer van, válasszunk már egyet. Ámátőrök, énmondom.

Vissza a jövőbe

Internet-szolgáltatómtól ma kaptam egy levelet.

Számla végösszege Kelt Fizetési határidő
10.008,00 Ft 2008.02.15 2008.03.12

A számlá(ka)t február 22-én, pénteken adtuk postára a fent látható adatokkal. Ha a postai kézbesítés nagyon elhúzódik, (esetleg elvész a küldemény) és 07-én sem érkezik meg számlája, kérjük, jelezze a penzugy@co.enternet.hu címen, és postára adunk egy másolatot.

Február 19-e van, baj-e?

Szórakoztató vágyálmok

Ha egy műszaki beállítottságú, kütyük iránt érdeklődő jótündér varázspálcájával megjelenne, és azt mondaná, frissítsem fel szórakoztatóelektronikai eszköztáramat, és kívánjak négyet, de nagyon ne rugaszkodjak el a talajról, én az alábbi négyet kívánnám, perpillanat (a képek kattintáskor szép nagyra nőnek).

Panasonic Viera TX-32LXD70 LCD TV
Ára: kb. 200.000 Ft

Panasonic SC-PT150 házimozi szett
Ára: kb. 40.000 Ft

Panasonic (Lumix) DMC-FZ18 digitális fényképezőgép
Ára: kb. 90.000 Ft

Panasonic CQ-C1465N MP3/WMA autós fejegység
Ára: kb. 20.000 Ft

Így lehet egy perc alatt elkölteni 350.000 Forintot. Dobok is fel egy lottót.

Központi zár

Mindeddig manuálisan nyitottam és zártam autóm ajtajait, azonban már nagyon rühelltem, főleg ha kiszállás után bezártam a kocsiba a saját kulcsát, és haza kellett másznom a pótkulcsért. (Ez helyben viszonylag gyorsan zajlott, a szomszéd településen bezáródva már nem annyira.) Ha többen utaztunk, akkor ajtó kinyit mindenkinek, miután kiszálltak ajtó bezár mindenkinek... grrr! Döntöttem, és hétvégén - hogy rendszergazdánkat idézzem - egy arc beletolta a központit a gépbe. Ez felettébb megdobja a komfort-érzetet, meg kell hagyni. Rendkívül kényelmes, hogy ha elfelejteném bezárni az ajtót, a távirányítóval a lakásból is bezárhatom.

Most a megfelelő időzítést gyakorolom, hogy az autó mindig nyitva legyen, amikor beülni készülök. :-)


Akinek mindig is központi záras autója volt, nem értheti meg örömöm. Akinek még nincs, de szeretne, az igen.

Visszaépíti

Már fél órája ültem a fogorvosi váróteremben. Csak egy-két ember lézengett rajtam kívül. Mivel a várakozás nálam már igencsak megalapozza a fogorvoslás előtti hangulatot, így eldöntöttem, hogy most, nagy ráértemben, nem fogom újra végigolvasni az összes hervasztó plakátot a falon, mint eddig. Nem akarom a fog metszeti képét sem tanulmányozni, és az sem érdekel, hogy kéthavonta kellene új fogkefét vennem.

Mindezt éppen abban a pillanatban döntöttem el, amikor a jól láthatóan az influenza legmélyebb bugyraiba merült, kipirosodott orrú anyuka és gyönyörű kalácsképű kisfia beléptek az ajtón. Gyorsan le is tették magukat velem szemben. A Kalácsképű lába nem ért le a székről, himbálta azt egy darabig, nézelődött, majd hirtelen, mintegy sugallatra, hátrafordult, és egy plakátot kezdett el tanulmányozni.

- Anyu, az egy fog? - kérdezte, a plakátra mutatva.
- Igen. Az ott belül a fogbél, kívül a zománc, az meg ott a fog gyökere, kisfiam.

Ekkor visított fel a rendelőben egy fúró, megkezdve kegyetlen táncát az aktuális páciens fogai között.

- És anyuuu - folytatta a kalácsképű - ez itt valami fogkrém?
- Kisfiam - mondta az orrát törölve anyjuk - tudol te olvasni, olvassad el.

Legalább csend lesz, gondoltam. A Kalácsképű nézegette egy ideig a betűket, majd fennhangon hozzákezdett:

- Az a-mii-noo-flu-oorid vii-ssza-é-píí-ti a fog-zoo-mán-cot.

Majd ezzel a lendülettel végighallgathattuk a fogkrémek és a xilites Orbit előnyeit, azt, hogy milyen időközönként kell új fogkrémet venni, mennyi a vizitdíj meg minden ilyen hasznos dolgot. Szó-ta-gol-va.

Meg kell vallanom, fejére akartam húzni az összes plakátot és széket egyenként. Ez azonban nem vallott volna nemes jellemre, moderáltam magam.

Így mentem be fogműtétre.

Ismeretlen ismerősök

Rá kellett jönnöm, hogy lassan négy éve dolgozom úgy pár kollégám mellett, hogy semmit nem tudok róluk. Persze tudom, hogy hogy hívják, meg hogy mit tanít (bár pár esetben ez sem egyértelmű), de ezen túlmenően nem tudnám megmondani, hogy hol lakik, mi a kedvenc kajája, vagy például azt, hogy van-e jogosítványa. Hozzá kell tennem, teljesen kölcsönös a dolog: meglehetősen kevesen vannak, akik tudják rólam a fent említett információkat.

Ez egyébként jobbára a diákokkal kapcsolatosan is igaz: nagyon keveset tudok róluk. Ők mondjuk abban a korosztályban vannak, amikor ez inkább előnyös nekik is és nekem is. Van persze egy-két ember (és itt valóban 1 vagy 2 embert értek ezalatt), akiknek jobban ismerem a hátterét, tudom, hogy miket csinálnak, mik foglalkoztatják őket. Viszont ha összeszámolom, 109 diákot tanítok rendszeresen (és kb. 200-at ismerek is), az arány így meglehetősen rossz.

Ha jobban belegondolok: bemegyek a suliba egy csomó ismeretlen ember közé. Becsengetnek, bemegyek órára egy csomó ismeretlen ember közé, majd szünetben visszamegyek az ismeretlenek közé. Durva, de vannak olyan diákok, akiket jobban ismerek, mint pár kollégámat, bár azt hiszem, ez sem egyedi jelenség, szerintem minden kollégám hasonló helyzetben van.

Ami a legjobban meglep a dologban, hogy számomra ez pontosan tökéletes így: nincsenek erőltetett érdek-kapcsolatok, nincs felesleges önámítás. Van, akivel elegendő a köszönőviszony megtartása és van, akivel bármiről el lehet beszélgetni. Azt hiszem, közönyös és önző világunkban ha már azt sikerül elérni, hogy senkivel nem vagyunk haragban, eredményről beszélhetünk.

Dolgozik a szentem

Miért van az, hogy Office 2007-ben, ha egy diagramon dolgozva megjelenítjük a rejtett és üres cellák beállításai párbeszédpanelt, a processzor kihasználtsága rögvest 48%-ra vált 2%-ról? És mindaddig úgy is marad, amíg a párbeszédpanelt be nem zárjuk.


Vannak dolgok, amiket nem tudok megérteni.

Tudtad-e?

Ma lazítunk kicsit. Néhány érdekes adat, hátha nem hallottad még mindet:

• A Földön minden nap 0.00000002 másodperccel hosszabb az előzőnél, a Föld forgási sebességének lassulása miatt.
• Miután a teheneket sikerült megszelídíteni, sokkal több tejet adtak, mint előtte.
  
• A világtörténelem leghosszabb műsormegszakítását a BBC követte el. Egy Miki egér rajzfilmet szakítottak félbe azzal a hírrel, hogy kitört a második világháború. 6 év múlva aztán folytatták a félbeszakadt rajzfilmet, pontosan attól a ponttól, ahol abbahagyták.
• Egy csiga képes másodpercenként 0,233 cm-t megtenni? Ezt 1990 február 20-án az USA Michigan államában lévő Plymouth-ban rendezett versenyen mérték, ahol egy Verne nevű kerti csiga 31 cm-es távolságot tett meg rekordidő - 2 perc 13 másodperc - alatt.
• Az eddigi leghosszabb, emberi testben talált bélféreg 33 méter hosszú volt.
• Az angol half-life kifejezés felezési időt jelent.
  
• A pókháló egy hihetetlenül erős anyag: a vastagságához viszonyítva jóval erősebb, mint az acél. Szakértők szerint egy ceruzavastagságú pókháló kötél meg tudna állítani egy Boeing 747 óriásgépet repülés közben.
• Egy órán át tartó fejhallgató viselés a fülben tanyázó baktériumok számát a hétszeresére növeli.
• Ankarában megépítették az Esztergomi vár pontos mását.
• Görögország nemzeti himnusza 158 versszakból áll. Senki nincs az országban, aki kívülről tudná az összeset.
• Ha 8 évig, 7 hónapig és 6 napig ordítanál, elég energiát termelnél, hogy felmelegíts egy csésze kávét.
• Az utcákon használt narancssárga fényt kibocsátó lámpák nagynyomású nátriumlámpák.
  
• Hazánkban a kiállított számlák 2,8 %-át soha nem fizetik ki.
• A MÁV-szignálra pályázatot írtak ki, amelyen Székely Tamás nyert: a ma hallható szignált ő "szerezte", és a vasúti pályaudvarokon 1974-től hallható. A beérkezett pályaművek kritériuma volt, hogy a vasúti hangosbemondókon jól kellett, hogy szóljanak.
  
• Törökország adja a világ mogyorótermelésének 70%-át.

Merevlemezről videózni

Az USB csatlakozóval ellátott DVD- és DivX-lejátszók képesek akár pendrive-ról képeket, zenéket és filmeket lejátszani. Most rettentően foglalkoztat a gondolat, hogy ha már így beadta a gép ezt az archív tárolót, mi történne akkor, ha egy olyan asztali DivX-es DVD-hez csatlakoztatnám, aminek van USB bemenete? Felismerné, mint USB tárolót, és képes lenne lejátszani a lemezen lévő filmeket? Vagy egészen egyszerűen nem csinálna semmit? Mi van akkor, ha több partíciós a merevlemez? Látná mindegyik partíciót? Hogyan oldják meg ezeket a dolgokat a lejátszók? Igen érdekesek ezek a kérdések, egy próbát mindenképpen megérne. Van valakinek tapasztalata ilyen téren?

USB-csatlakozók a Toshiba HD-E1 HD-DVD lejátszóján

Az unatkozó diák bosszúja

No comment.

Archiválni szépen 2

Egy előző postban már felvázoltam archiválással kapcsolatos terveimet: egy hét kellett ahhoz, hogy minden összejöjjön. Vettem tehát egy külső merevlemez-keretet, majd szereztem hozzá egy 80GB-os merevlemezt - és tulajdonképpen készen is van az archiváló alkalmatosság.

Külső merevlemez-keret USB 2.0 csatlakozással

Próbálkoztam már a mentéssel, és azt kell mondjam, a sebessége abszolút kielégítő: jóval gyorsabb a DVD-írásnál, és kényelmesebb is annál, hozza az USB 2.0-tól elvárható sebességet. A szinkronizáció segítségével csak azokat a fájlokat kell újra felírni, amikre valóban szükség van. Az NTFS fájlrendszer által biztosított tömörítést kihasználva (mivel a sok kis fájl igen jól tömöríthető) 80 gigabájtnál több hely is nyerhető a lemezen, így minden olyan anyag ráfér, ami fontos.

Hátsó panel

Az egész keret elektronikája a hátsó fél centiméterben foglal helyet: itt található meg a merevlemez táp- és adatcsatlakozója (ez van a dobozon belül), kívül pedig egy USB-csatlakozó, egy aktivitást jelző LED (mivel hátul van, soha nem látszik), egy ki/bekapcsoló és egy tápcsatlakozó található. A 3,5"-os merevlemezeknek ez utóbbi a nagy hátránya: nem elég nekik az a feszültség, amit USB-ről kapnak, így külön tápegységgel kell őket ellátni, ez jelentősen gátolja az eszköz hordozhatóságát, mivel a célhelyen is kell legalább egy szabad konnektor, ráadásul plusz egy kábelt + a tápegységet magunkkal kell vinnünk.

Csatlakoztatva a cucc, bekapcsolás után kisvártatva "USB to IDE" címszóval egy új eszköz jelenik meg, XP SP2 alatt a telepítés mindenféle egyéb driver nélkül történik, majd a kereteben lévő vincsi minden partíciója új meghajtóként látszik a meghajtók listájában. A munka végeztével a pendrive-okhoz hasonlóan el kell távolítani az eszközt, és ki kell kapcsolni a merevlemezt, ennyi az egész.

Az általam vásárolt kerethez mindenféle kábelt, csavart, jóféle csavarhúzót (!), és négy gumitalpat is mellékel a gyártó, így nem rezonál az egész asztal a merevlemez működése közben. A keret alumíniumból készült, nem műanyag, így jobban leadja a hőt is, ventillátor használatára nincs szükség.

Szívből ajánlom ezt mindenkinek, akinek fontos adatai archiválása!

Kuc-kuc

A feszült órai munkatempót követően, mintegy levezetésként, összegezni szerettem volna az addig hallottakat az ásító és üveges szemmel bambuló tömeg számára. Addig keményen számoltunk fix- és lebegőpontosan, többször is töröltem a táblát, aminek eredményeképpen iszonyatos mennyiségű krétapor kavargott a levegőben; erre egyébként is allergiás vagyok, bár gyerekkoromban egészen jól bírtam. Történt azonban három mondat után, hogy nagy levegővel szerettem volna folytatni a mondanivalómat, de a hirtelen belégzés eredményeképpen a finom krétaport valahogy összehúztam a levegőből, és ez a felhő mind egy pontra szaladt a torkomon.

Köhögni kezdtem. Olyan nagyon, hogy hirtelen azt hittem, levegőt sem fogok kapni soha többé már. Prüszköltem és köpködtem, mint egy életét kilehelni készülő macska. Eleinte az osztályom hangosan hahotázott, többeknek az Isten nem ver bottal közmondás is eszébe jutott talán, azonban ahogy teltek a másodpercek, és ahogyan egyre romlott annak az esélye, hogy levegőhöz jutok, elkomorodott mindenki. Na, ekkor már igen rendesen hullott a könnyem, és nyelvem kiöltve próbáltam meg a lehetetlent: levegőt kapni. Mindezt 35 csodálkozó szempár előtt - még az alvók is felébredtek a terem végében, hogy mi már itt ez a fesztivál.

Ekkor láttam meg az első padban lévő srác dobozos Sprite-ját, és amennyire tudtam, jeleztem neki, hogy adja ide. Ekkor már igen rosszul voltam, és fuldoklás közbeni mutogatásom parancsoló lehetett, mert rögvest ideadta az italt, én pedig ledöntöttem belőle egy jó adagot. A köhögésem rögvest enyhült, mint ahogyan a hangulat is a teremben - volt, aki még mindig hulló könnyeimre megjegyezte: nem kell sírni, nem olyan vészes a helyzet. A biztonság kedvéért megittam az összes Sprite-ot, és még mindig vörös fejjel ígértem meg életem megmentőjének, hogy - jobb híján - kapni fog egy újabb dobozzal, ha már ezt így bánatomban elfogyasztottam.

Tanárnak lenni veszélyes, mindenki csak saját felelősségére oktasson krétaporban.

A jó fotó titka

A sokat sejtető cím azért nem fedi teljesen a valóságot: az itt olvasható praktikák megfogadásával nem fogunk mesteri szintű fotókat készíteni - ahhoz a technikán túl egyéni látásmód, sok gyakorlat és egy jó gép is szükséges. A fotók komponálásakor azonban érdemes figyelni az alábbiakra.

Álló- és fekvő fotó
Sokan állandóan olyan helyzetben tartják kezükben a fényképezőgépet, ahogyan azt a Tervező megteremtette, így fotógyűjteményük szinte minden darabja ún. fekvő kép lesz (nagyobb a szélessége, mint a hossza). Való igaz, hogy monitoron így kényelmesebb megtekinteni az ilyen tájolású digitális fotókat, de sok téma szinte ordít azért, hogy álló képet készítsünk róla.

Fekvő verzió: sok a felesleg

Az álló kép jobban megragadja a lényeget

Ferde kép
Ha nem használunk állványt, előfordulhat, hogy a kép ferde lesz. Ez főleg akkor tűnik fel, ha a képen egyenesek vannak (pl. épület) vagy tájkép esetén látszik a horizont. Egy ilyen fotó sokszor egész jól sikerül, ennek ellenére mégis lehangoló a ferdeség, rontja a kép értékét. Megoldás: a minden fotószerkesztő alkalmazásban megtalálható Forgatás (Rotate) lehetőséggel, és egy kis vágással rendbe tehetjük a képet - bár ilyenkor némi képinformációt veszítünk a kép széleiről.

Ferde eredeti

Forgatás és vágás

A kész kép

Beégés
A túlzottan nagy dinamika-különbség (világos és sötét részek különbsége) a képen azt eredményezi, hogy a fényképezőgép digitális tartománya nem képes azt leképezni. Ilyenkor a fotón teljesen fehér (ún. beégett) területek keletkeznek. Megoldás: a különböző fényértékekkel készített képek sorozata, majd később a monitoron kiválasztjuk a legjobb képet. Ha már nincs lehetőség visszamenni az adott helyre, akkor esetleg a Szintek (Levels) menüpont segítségével próbálkozhatunk, bár ez igen kevés esetben ad jó eredményt.

Beégett és nem beégett területek

Kromatikus aberráció
A képen lévő világos és sötét részek között, főként olcsóbb fényképezőgépek és objektívek használatával lilás vagy zöldes fényudvar keletkezhet az átmeneteknél. Ezt kiküböszölhetjük úgy, hogy nem fotózunk ilyen témákat :-) de ha esetleg már megtettük, az előzőekben említett Paint Shop Pro segíthet rajtunk: az Adjust/Photo fix/Chromatic aberration menüpont alatt található párbeszédablakban csökkenthetjük a nem kívánatos színezetet.

Az ágak sötétje és a (mellesleg beégett) égbolt között
lilás kromatikus aberráció látható.

A Paint Shop Pro Adjust/Photo Fix/Chromatic aberration párbeszédablakában
megadható a nem kívánatos színezet, jelen esetben a lila.

A szűrt (végleges) kép

Remélem, hogy a leírt tanácsok a kezdő fotósok okulására válnak. Fotósiskolánk egyelőre befejeződött. A véleményeket hozzászólások formájában várjuk!

Témakiemelés

Előző alkalommal azt ígértem, hogy ma megtanuljuk, hogyan is kell kiemelni a fotó egy részletét, ügyesen, hogy a néző olyan nagyon azt ne vegye észre. Most már konkrétan rákanyarodunk a Paint Shop Pro 9-es verziójára, az itt leírt technika erre a szoftverre vonatkozik.

Vegyük az alábbi alapképet (amelynek kidolgozott változata a PhotoBlogon is megtalálható).


Megfigyelhető, hogy a kép szélei a makró mód miatt, igen helyesen, életlenek lettek. A figyelem már így is a kép közepén lévő zúzmarás levélre terelődik (a figyelem általában mindig a kép közepétől indul el, és kalandozik kicsit a képen), de ha ügyesek vagyunk, még inkább kiemelhetjük a kép lényegét, ha egy kicsit sötétebbre állítjuk a "lényegtelen" részeket.

Hozzunk létre a képen egy új raszterréteget!


A Materials palettán állítsuk be a feketét háttérszínnek, a fehéret pedig előtérszínnek. Ezt követően nyissuk le a festési módot beállító gombot, majd ott válasszuk ki a színátmenet (Gradient) lehetőséget.


Kattintsunk felül a színátmenetre, és a megjelenő párbeszédablakban válasszuk a Sunburst stílust! Ezt követően nyissuk le a színátmenetet, és ott válasszuk ki a Foreground-background színátmenetet, ekkor az alábbi párbeszédablaknál tartunk:


Nyomjuk meg az OK-t, és a létrehozott új raszteres rétegre fessük rá ezt a színátmenetet! (Ha nem a kép közepén van a lényeg, akkor a párbeszédablakban a színátmenet közepén lévő csillagot mozgatva a fehér rész máshová esik. A fehér résznek mindig oda kell esnie, ahol a kép lényegi része található.)



Már csak annyi a dolgunk, hogy a réteg áttűnési módját Overlay-re állítsuk, majd átlátszóságát belátásunk szerint hangoljuk. (Az Overlay áttűnési mód lényege, hogy a fehér szín teljes mértékben átlátszik rajta, a fekete pedig egyáltalán nem. Így a kép szélein található életlen részek, mivel sötétebbek lesznek, háttérbe szorulnak a figyelem szempontjából.)

Megkapjuk a végeredményt:


Ezt követően még egy kis világosítás a képen, és egy ehhez hasonló képet kapunk.

Ha esetleg nagyobb fehér részre lenne szükségünk (tágítva a látómezőt), kattintsunk a párbeszédablak Edit gombjára, majd a jelzett csúszkát mozdítsuk el jobbra, és kilépéskor - ha a rendszer megkérdezi - mentsük el a beállításokat. (Akár saját néven újat is készíthetünk.)


A technika remekül alkalmazható ember- és állatportrékon is. Az alábbi képen még jobban kiemelhető a kutyus bezártsága, ha egy ilyen alig látható kerettel körbevesszük.



Jó kísérletezést mindenkinek! Vizsgamunkákat várunk (bármelyik eddig említett témában) a thozoonaploja kukac gmail pont com e-mail címre!

Holnap - rövid fotóiskolánk záróakkordjaként - megemlítem, mik azok a dolgok, amikre digitális fényképek készítésekor feltétlenül ügyelni kell. Próbálok olyan tanácsokat adni, amik megfogadásával nem kell utómunkát végeznünk, illetve azt is megmutatom, hogy ha már megtörtént a baj, hogyan tudjuk korrigálni a hibát.

A meseszerű fénykép

Meseszerű fénykép alatt egy lágy, a kontúroknál némi összemosódással finomított képet értek. Ennek elkészítése a tegnapi postban említett Paint Shop Pro 9 szoftverrel rendkívül egyszerű, de azt is megvizsgáljuk, hogyan készíthetünk bármelyik másik, a rétegkezelést ismerő fotófeldolgozó programmal hasonló effektet.

Az alapkép, amiből kiindulunk, az alábbi:


Az Adjust/Soften/Soft focus menüpont hatására megjelenő párbeszédablakban beállíthatjuk, hogy mennyire legyen lágy a kész kép (Softness), mennyire fontos az élek láthatósága (Edge importance), a fények mennyisége (Amount), a fényudvar mérete (Halo size) és láthatósága (Halo visibility).


A párbeszédablak fentebb látható beállításaival az eredeti képből az alábbit vagyunk képesek előállítani, alig pár kattintás segítségével:


Jól látható a két kép közötti különbség.

Hasonló lágyító effekt rétegek használatával is előállítható, a következő módon:

• Az alapképen készítsünk egy új réteget, és másoljuk rá ugyanazt a fotót! Így ugyanazt a képet kapjuk, egymás tetején.
• Keressünk olyan menüpontot, amely elmosást (Blur) ígér, azon belül pedig a Gauss-elmosást (Gaussian blur) kell megtalálnunk.
• Ha megvan, alkalmazzuk az elmosást a felső rétegre, tetszőleges értékben (kb. 5-6 radius)!
• Ezt követően a felső réteg átlátszóságát állítsuk 60% körülire!

És kész az alábbi kép:


Holnap folytatjuk tanulmányainkat a fotózás mezsgyéjén: a fénykép legérdekesebb témájára irányítjuk a figyelmet, alantas eszközökkel. :-)

A jó fekete-fehér fénykép

A következő pár alkalommal kreatív fotós tippeket olvashatnak az érdeklődők eme websarokban. Kezdjük is mindjárt azzal, hogy

Hogyan készíthetünk jó fekete-fehér fotókat?

A laikus ember elképzelése a fekete-fehér digitális fotókról nem más, mint a színes képek szürkeskálássá alakítása - és kész. Ha a régi fekete-fehér képek színvilágához sokkal jobban hasonlító képeket szeretnénk kapni, nem elégedhetünk meg ennyivel, és kedvenc fotószerkesztő szoftverünk Greyscale menüpontját hanyagolva inkább a Channel mixer felé kell fordulnunk.

Lássuk az alábbi alapképet!


Ennek a képnek viszonylag visszafogottak a tónusai, ez tökéletesen meg is látszik a belőle kapott szürkeskálás képen.


Fekete-fehér, de mégis érezzük, szinte látjuk magunk előtt, hogy valamikor ez a kép színes volt. A mi célunk olyan kép elkészítése, ami úgy fest, mintha már eleve fekete-fehér nyersanyagra készítették volna.

Az én kedvenc képszerkesztőm a Paint Shop Pro, még a Corel előtti legutolsó verzió, a Jasc Paint Shop Pro 9. Ennek Adjust/Color Balance/Channel Mixer menüpontja alatt található meg az a párbeszédablak, aminek a segítségével az igazi fekete-fehér képet kaphatjuk meg.



Ez a párbeszédablak minden komolyabb képfeldolgozó alkalmazásban megtalálható, csak talán nem ezen az útvonalon. A lényeg, hogy a Monochrome lehetőség mindenképpen be legyen állítva, és felül a kimeneti csatorna így Grey (szürke) lesz. Innentől kezdve már csak a három színösszetevő csúszkáinak megfelelő értékre való állítására van szükség ahhoz, hogy megkapjuk igazi fekete-fehér képünket. A fenti beállítások segítségével pl. az alábbi képet:


Jól látható a különbség a szürkeskálás képhez képest.

Holnap meseszerű képet fogunk készíteni.